Kockázatos konferencia
Ehud Olmert izraeli kormányfő biztos benne, hogy az eredetileg meghirdetett, de a hivatalos amerikai nyilatkozatokból aztán eltűnt időpontban, november végén megtartják az annapolisi békekonferenciát. A közel-keleti rendezésre irányuló újabb amerikai kísérlet kapcsán Condoleezza Rice külügyminiszter ezen a héten ismét a térségben tárgyalt - az idén immár nyolcadszor. Olmert a találkozó után azt nyilatkozta, hogy Washington "napokon belül" elküldi a meghívókat.
Rice korábban úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok érdeke egy önálló és Izraellel békében élő palesztin állam megteremtése, amelyet még Bush elnök 2009 elején esedékes leköszönése előtt szeretnének elérni. A 2000-ben, Bill Clinton elnök mandátumának utolsó hónapjaiban megszervezett Camp David-i izraeli-palesztin csúcstalálkozó azonban nem hozott békét, sőt a kudarc az erőszak újabb hullámához vezetett. Ugyanez most is könnyen megismétlődhet. Az izraeli titkosszolgálatok közös értékelése szerint az esetleges annapolisi megállapodások megvalósulásának esélye a zéróhoz közelít. A Sin Bet, a Moszad és a katonai hírszerzés egybehangzó véleménye az, hogy Mahmud Abbasz palesztin vezetőnek nincs elég ereje ellenzéke felszámolásához. Ugyanez mellesleg Ehud Olmertre is igaz: az izraeli kormány maga is megosztott, és a jobboldal akár erőszakos tiltakozásra készül, ha "túlzott" engedékenységet tapasztalna.
Az előkészítés kulcskérdése továbbra is az, hogy a palesztinok három fő témában, a határok, Jeruzsálem megosztása és a menekültek visszatérése ügyében előzetes elvi egyezséget akarnak. Izrael szerint Annapolis nem a békefolyamat vége, hanem az eleje, ezért a konferencia előtt nincs szükség konkrét megállapodásokra. Ugyanakkor a titkosszolgálatok elemzése is vissza nem térő történelmi lehetőségnek minősíti az amerikai békekezdeményezést - ha másra nem is, legalább Izrael és az arab államok kapcsolatainak kiszélesítésére.
A Jerusalem Post a térség öt neves szakértőjétől kért választ arra, mi lesz Annapolis után. David Horovitz szerint a hátralévő idő alatt nem lehet megoldani a palesztin-izraeli konfliktus alapvető okait, ezért Abbasznak el kellene kezdenie lebeszélni híveit a maximalista törekvésekről. Michael Freund az erőszak kiújulására számít, Stewart Weiss meg arra, hogy alapjában semmi sem fog változni. Daniel Pipes úgy véli, minden azon múlik, kit hibáztat majd Amerika a kudarcért. Ha a palesztinokat, akkor minden marad a régiben, elvégre nekik úgyis mindig adnak új esélyt. Ha Izraelt, az viszont az izraeli-amerikai kapcsolatok válságához vezethet. Saul Singer szerint Annapolis siker lesz, mert mire eljön az ideje, a lécet olyan alacsonyra teszik, hogy azt lehetetlen lesz leverni.
A New York Timesban David Brooks arról írt, hogy a marylandi fővárosban valójában nem a palesztinokról és Izraelről, hanem a térségben egyre fenyegetőbb iráni és síita terjeszkedésről lesz szó.
Tony Blair, a kvartett drága művésze
Meglepően keveset foglalkozik Tony Blairrel távozása óta a brit sajtó. Az elmúlt hetekben többnyire tágabban értelmezhető pénzügyeivel kapcsolatban sikerült érdeklődést kivívnia. A lapok némi kárörömmel tudósítottak arról, hogy "csak" 4,6 millió fontot (közel 1,7 milliárd forint) sikerült elérnie visszaemlékezései aukciója során. A különösen az iraki háború előtt vitathatatlan nemzetközi tekintélyt élvező vezető hivatalos elfoglaltsága a nemzetközi kvartett (Egyesült Államok, Európai Unió, ENSZ, Oroszország) közel-keleti különmegbízotti tisztsége. Ennek feltételeiről keveset tudni. Hírek szerint 14 tagú nemzetközi stábot alkalmaz és a misszió költségvetése az első évre 8 millió dollár. Blair minden hónapban legalább egy hetet a régióban kíván tölteni. Minimális terve, hogy új lendületet adjon a rendezési folyamatnak. Nemzetközi adományozókkal és magánbefektetőkkel egyaránt tárgyal a palesztin gazdaság fejlesztésének lehetőségeiről, ami nélkül nem lát esélyt a politikai megegyezésre. Prioritása az oktatást és a munkahelyteremtés. A "sztárdiplomata" a napokban Condoleezza Rice-szal együtt ingázott a térségben, hogy előkészítse a terepet a hó végére, vagy december elejére tervezett annapolisi, majd a számára lényegesebbnek tűnő párizsi donorkonferenciára. (R. Hahn Veronika, London)
