Az SZDSZ csatái a koalícióban
Az SZDSZ elnöke, Kóka János tegnap a Tudományos Akadémia dísztermében tartott konferencián azt mondta, hogy szükség van a liberális helytállásra, mert az európai néppártok ismét hajlamosak a szabadelvű alaptéziseket zárójelbe tenni. Nagyobb államot és korlátozott versenyt akarnak, miközben a diszkrimináció elleni fellépés is gyengülőben van a kontinensen - mondta Kóka a Liberalizmus a XXI. század elején című konferencián.
Ugyanakkor az SZDSZ-t most egy és két százalék körül mérik. Az első nagy támogatásvesztést azonban még akkor szenvedte el a rendszerváltozáskor harcosan antikommunista liberális párt, amikor először koalícióra lépett a szocialistákkal: 1994-ben. A párt a legkülönfélébb módokon próbálta utóbb igazolni döntését, ám a liberális szavazók még a költségvetési konszolidáció (Bokros-csomag) dacára is tömegesen hátráltak ki az SZDSZ mögül.
A hitelvesztést az Orbán-kormány idején úgy próbálta helyrehozni a párt akkori elnöke, Demszky Gábor főpolgármester, hogy meghirdette az "egyenlő távolság" politikáját - mármint a jobb- és a baloldaltól. Ám épp a legrosszabbkor, hisz 2001-re a balliberális szavazók számára a jobboldal politikája már teljességgel vállalhatatlanná vált. Demszky gyors pártelnöki bukásával zárult ez a korszak.
2002-ben, immár kispártként (és újfent Kuncze Gáborral az elnöki székben) az SZDSZ ismét koalícióra lépett a szocialistákkal. És megint kiderült, hogy a liberálisok szinte képtelenek jót lépni, ha elvekről van szó. Szemrebbenés nélkül megszavazták ugyanis a költségvetési fegyelem - és tegyük hozzá: a liberális gazdaságpolitika - vegytiszta ellenpólusának tekinthető Medgyessy-féle 100 napos programokat. Medgyessy Péter D 209-es ügyének kipattanásakor is hasonló zavart tapasztalhattunk döntéseikben. Először megvonták a bizalmat a kormányfőtől, majd rövid időn belül mégis retiráltak. Talán e nehezen követhető lépések miatt is érezhették úgy, hogy jó volna tiszta lapot nyitni. Mint ismeretes, a párt Csillag István gazdasági miniszter menesztése ürügyén megvonta a bizalmat Medgyessytől, és így komoly szerepet játszott Gyurcsány Ferenc kormányfővé válásában. Hogy a Csillag István személyéhez való körömszakadtáig ragaszkodás csak ürügy volt, az abból is látszik, hogy Csillag az első Gyurcsány-kormányban végül nem kapott tárcát. (E ciklusban még egy jelentős tett fűződik az SZDSZ-hez, megakadályozták, hogy a parlamenti többség köztársasági elnököt adjon.)
A 2006-os liberális kampány ismét az elvesztett bizalom visszaszerzéséért folyt; ezúttal az adócsökkentés volt a kulcsígéret. Ehhez képest, mint közismert, a második Gyurcsány-kormány jelentős megszorító csomaggal kezdte ciklusát. Eközben az SZDSZ Kóka Jánosban vélte megtalálni a pillanat emberét, aki első számú feladatának az egészségügyi reformot jelölte ki. A társadalom ezt követően minden korábbinál ellenségesebbé vált velük szemben. Következett a sokkoló egyszázalékos támogatottság - amelyre az SZDSZ ismét az adócsökkentés ígéretével próbált meg válaszolni. Néhány napig voltak képesek kiállni elképzelésük mellett, majd az MSZP nyomására visszakoztak.
Folyamatosak a találgatások az SZDSZ jövőjével kapcsolatban. Odabent a belső ellenzék Fodor Gábor zöldes árnyalatú emberjogi liberalizmusától reméli a megváltást, mások szerint viszont már csak a koalícióból való kilépés adhatja vissza a liberálisok esélyét a 2010-es parlamentbe jutáshoz. Az ellenvélemény szerint a kívülről támogatott kisebbségi szocialista kormány nem nagy ötlet, hisz akkor a liberálisok elvesztik minisztériumaikat, viszont egyáltalán nem biztos, hogy a támogatók visszaszivárognának hozzájuk, sőt. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy az SZDSZ-ből kilépett tekintélyes értelmiségiek közül páran már egy új liberális erő alapítását is felvetették.
