A szerző író

Arra világosan emlékszem, hogyan kellett a vidéki kiszállásokkal elszámolni. Még a villamos- és buszjegyeket pedig el kellett tenni, különben nem fizették. Ezen egyetlen újságíró sem sértődött meg. A vidéki országgyűlési képviselők vajon miért akarnak átalányt, a pestiek meg miért vesznek fel szálláspénzt?

Lassan kezdi megérteni a társadalom, miről szólt az őszödi beszéd. Ha valakit csak a pénz érdekel, éljen autószerelésből, bármilyen jövedelmező vállalkozásból, de a politika nem az. Ha az, akkor baj van. Emlékszem, micsoda értetlenség fogadott eszmetársaim körében, mikor arról beszéltem, nem szégyen, ha egy politikus a civil életben meggazdagodott, sőt. Jó volna, ha minden politikus bebizonyítaná, sikeresen meg tud élni politika nélkül is, nem "megélhetési politikus". Nem kísérti meg a befolyással üzérkedés, nem kenyerezheti le minden menő üzletember.

A könyvtárban, ahol egykor dolgoztam, egy karton cigarettáért, kávéért, csokoládéért akartak rávenni, hogy kölcsönözzek védett könyveket. Egy ilyen esetben elborította az agyam a vörös köd, és fegyelmi vizsgálatot követeltem magam ellen. Ne dühöngjek, árt a szépségemnek, mondták a kollégák, akiknek így szerzett kávéjából gyanútlanul magam is ittam. Az eredmény: egyetlen értékes sorozat, életmű sem teljes, a könyvtár állománya évről évre romlik, a kutatók munkája egyre nehezebb, a korrumpált könyvtárosok frusztráltak, udvariatlanok. Kétoldali ingerültség. Így egy tudományos könyvtárban eredményesen dolgozni nem lehet. Nem működik az intézmény. (Úgy hallom, ma már ismét működik, de ehhez egy-két embernek meg kellett buknia.)

Hát kell ez a politikusoknak? Van annyi pénz, amiért megéri?

Tisztelt választók! Önök meg miért vannak úgy felháborodva azon, hogy a politikusok is úgy működnek, mint bárki más Magyarországon? Hiszen aki nem így működik, az lúzer, nem? Ha a képviselő fizetése kevesebb, mint egy minisztériumi osztályvezetőé, semmi baj, a legvidámabb barakkban sem a fizetéséből ült autóba az ország. Az állampárt elfordult: ki-ki boldoguljon, ahogy tud. Az ő vezetőinek is elnézték, hogy nem a fizetésükből, hanem a befolyásukból élnek. A fizetésükből ők sem élhettek volna "vezetőhöz méltó" módon. Ebben a finom hazugsághálóban emelkedtünk a béketábor élére.

Csakhogy a polgári állam nem a legfőbb tulajdonos. A polgári állam pénze az adózók pénze. Ha a kedves polgártárs elkerüli az adót, mindannyiunk életszínvonala romlik. Hogy rákényszerül, mert túl sok az az adó? Azért sok, mert polgárháború dúl az állam és a társadalom között. Az állam eleve adócsalónak tekinti a polgárt, ezért túladóztatja, hátha mégis összejön annyi, hogy ne omoljanak be az iskolák, a hidak, az utak. A polgár ennek megfelelően adócsalóként is viselkedik. Kivéve az alkalmazottakat, akik ezt nem tehetik. Így a legszegényebb kereső réteg kénytelen eltartani a gyerekeket, a nyugdíjasokat, a rokkantakat, a munkanélkülieket. Egyre rosszabbul. Ha a gazdagok is arányos részt vállalnának a közteherviselésből, nyilván nem így élnének a gyerekek, a nyugdíjasok.

Fizetni? Ezeknek? Ne örüljön a jobboldal, imádott nemzetük bennük se bízik. Amíg a nép úgy tudja, a politikusok (is) lopnak, addig ő is lop. Sőt, jobb lelkiismerettel. Hiszen ő többnyire nem úszómedencére, kacsalábon forgó kastélyra lop.

Hányszor lehet ellopni ezt az országot? - kérdeztem magamtól gyakran, amikor egy-egy kormány sötét ügyei feltárultak. Aztán jött a következő kormány, és kiderült, ő se jobb. Kiderült, a pártok maguk is a feketeüzletekből élnek. Mindegyik.

De hát miért? Öngyilkosságra készül a magyar politikai osztály? Hiszen minden kiderül, még az is, amit nem követtek el! Ha a népszerűségi lista 48 százaléknál kezdődik, akkor a választók le akarják váltani az egészet. Más meg nincs. Nemcsak a népet nem lehet leváltani, az összes vezetőt sem.

Van a megoldás. Megtépázott tekintélyű miniszterelnökünk sokadikként kitalálta.

A kampányra annyi pénzt lehessen törvényesen megszerezni és elkölteni, amennyiből kijön. Ha a képviselők fizetéséből nem telik szállásra, utazásra, öltözködésre, meg kell emelni a fizetésüket úgy, hogy teljék. És ha telik, ne vegyen fel két-három fizetést. Akkor meg lehet követelni a tisztességet. Ha a pártok működését a költségvetésben biztosított összeg nem fedezi, akkor többet kell biztosítani. Hogy a nép prüszkölni fog, hogy erre telik? Nincs igaza. Sokkal kevesebbe fog kerülni, mint jelenleg, és legalább becsületes lesz.

Király Zoltán, a nyolcvanas évek sztárképviselője magyarázta nekünk annakidején, milyen egy igazi parlament, amely folyamatosan dolgozik, s amelyben a képviselők pártjaik országos programját valósítják meg. Amire a választók szavaznak. Helyhatósági választáson szavaznak arra, ki képviseli nézetük szerint legjobban falujuk-városuk érdekét. Így a két választáson két különböző értékre, feladatra szavaz. Kár a kettőt egyesíteni, mert akkor mind a helyi, mind az országos érdek sérül. Az önkormányzatok részérdekéből ugyanis nem áll össze az országos közérdek. Akkor sose megy egyenesen az út, sose csatlakozik hozzá a híd, nem a legalkalmasabb kórházat fejlesztik, hanem azét, akinek erősebb a polgármestere, ez pedig senkinek se jó. A helység érdekét a polgármester (vagy bárki) közvetíti az országgyűlési képviselőhöz (azért van a fogadóóra), aki a kisebb érdeket hivatott összeegyeztetni a nagyobbal, a helyit az országossal. A polgármesternek ott kell lenni a városházán, van dolga elég. Az országgyűlési képviselőnek pedig számtalan törvényjavaslattal, bizottsági üléssel, fórummal, fogadóórával, háttérinformációk beszerzésével stb. stb. kell készülni a plenáris ülésekre.

Elhiszem, hogy Karsai képviselőt azért szeretik Battonyán, mert elég nagy hangja van ahhoz, hogy helyi érdekeket kijárjon, csakhogy ez polgármesteri, nem pedig képviselői feladat. Mi lesz a szomszédos falvakkal? Ugyanez a helyzet a gazdasági társaságokkal. A költségvetés pénzét ne oszthassa saját magának (városának, vállalatának) a képviselő.

Azoknak, akik egy tiszta, becsületes, sikeres nyugati országban akarnak élni, megéri, hogy betartsák a törvényeket. Megéri, hogy adózzunk, hogyha az adótörvények betarthatók, és tudjuk, hogy adónk az ország felemelkedését szolgálja.