A jólét láthatatlan forrása
„Az a mexikói, aki az Egyesült Államokba települ át, ötször annyi értéket állít elő évente, mint az, amelyik otthon marad. Vajon miért?” – teszi fel a kérdést Ronald Bailey, a libertárius Reason magazin tudományos szakírója. És a válaszra már a cikk összefoglaló mondatában is utal: „Ez egyszer a Világbank értelmes megállapításokat tett a szegénység okairól.”
A Világbank égisze alatt folytatott kutatások szerint az Egyesült Államokban 418 000 dollárnyi „láthatatlan vagyon” esik egy főre, Mexikóban viszont csak 34 000 dollárnyi. Azt eddig is tudtuk, hogy a gazdasági fejlődéshez nemcsak anyagi javak, hanem társadalmi feltételek is szükségesek. A jó oktatási rendszertől a jó kormányzati rendszerig. Az emberek egymás iránti bizalmától a jogállamiságig. De hogy ezeket a dolgokat számszerűsítsék és a nemzeti vagyon részeivé tegyék, arra mostanáig kevesen gondoltak. Márpedig a Világbank lényegében visszhang nélkül maradt Hol keresendő a nemzetek vagyona? A tőke mérése a 21. században című 2006-os tanulmánya erről szól.
A Világbank környezetgazdasági osztálya azt kezdte vizsgálni, hogy a nemzeti vagyon különböző összetevői milyen szerepet töltenek be a gazdasági fejlődésben. Kezdetben csak a nem megújuló természeti erőforrásokat, a mező- és erdőgazdasági területeket, illetve az épített és műszaki vagyont vették számításba, de ezekből nem lehetett megmagyarázni a gazdasági fejlődési ütemek és szintek közötti különbséget. „Az emberi tőke és az intézmények értéke szinte minden országban a nemzeti vagyon legnagyobb részét teszi ki” – olvasható a Világbank jelentésében. A gazdagabb országok esetében ez a „legnagyobb rész” a nemzeti vagyon 80 százaléka, de a szegényebb országokban is átlagosan 65 százalék. „A gazdag országok azért gazdagok, mert a lakosság tudása és a gazdasági tevékenységet támogató intézményrendszer ezt lehetővé teszi.”
A Világbank közgazdászainak újítása abban áll, hogy számszerűsítették a láthatatlan vagyont és annak összetevőit. A szilárd jogrend például a láthatatlan tőke 57%-át teszi ki, az oktatási rendszer pedig 37%-át. A jogrend-mutató 25 adatforrásból származó több száz változó súlyozása alapján készül. Az egyes változók adatait különféle társadalmi szervezetek értékeléséből merítették.
Svájc a 100 fokú jogrend-index-skálán 99,5 pontot kapott, az Egyesült Államok 91,8 tizedet. Nigéria 5,8-at, Burundi 4,3-at. Ezek az országok, és a hozzájuk hasonlók a féktelen korrupció és a rossz oktatási rendszer következtében alacsony láthatatlan tőkével rendelkeznek, és szegénységre ítélik lakosságuk jövendő nemzedékét.
Ha egy mexikói, egy délkelet-ázsiai, vagy egy afrikai be tud jutni az Egyesült Államok területére, egyszeriben 400 ezer dollárnyi láthatatlan tőkéhez jut. Ki akarna a helyében a határ túloldalán maradni?
