Félmillió év a zaj rovásán
A világszerte egyre növekvő zaj tovább fokozhatja a stresszt, ha rendszeresen megzavarja az éjszakai pihenést, ez állandó fáradtsághoz és agresszív dühkitörésekhez vezethet. De a zajártalom rontja a tanulás és az oktatás hatékonyságát is. Már egy 1975-ös New York-i felmérés kimutatta, hogy a zajos vasútvonalak melletti osztálytermekben a gyerekek olvasási készsége 3-4 hónappal lemaradt a csöndes termekben tanuló diákokéhoz képest. Egy közelmúltban végzett svéd vizsgálatból pedig az derült ki, hogy müncheni gyerekek hosszú távú memóriája 25 százalékkal javult, miután a közelben lévő repteret bezárták, de az új reptérhez közeli gyermekek memóriája ugyanilyen mértékben romlott.
A hang intenzitását általában decibelben mérik (dB), ez a dobhártyára kifejtett nyomást tükrözi. Bár az Egészségügyi Világszervezet (WHO) még nem véglegesítette, hogy milyen szintű tartós kitettség okozhat megbetegedést, az EU tagállamai számára megfogalmazott "éjszakai zajvédelmi határértékekre vonatkozó ajánlások" útmutatóul szolgálhatnak. Ezeket idén augusztusban jelentették be Isztambulban egy nemzetközi zajkonferencián, és olyan küszöbértékeket foglalnak magukba, melyek, ha az egyén tartósan ki van nekik téve éjszaka, veszélyeztetik az egészségét. A szív- és érrendszeri problémák küszöbértéke például az 50 dB vagy ennél nagyobb krónikus éjszakai kitettség. Az alvászavarokhoz a határérték 42 dB, az általános idegességhez 35 dB. A gyermekek tanulására kifejtett káros zajszintet 55 dB-ben határozták meg, jelentkezzen az éjjel vagy nappal.
Mivel évek óta, világszerte egyre több panasz érkezik az önkormányzatokhoz az egyre elviselhetetlenebb zajszint miatt, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2003-tól vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogyan hat a csönd hiánya az emberek egészségére.
A WHO olyan háztartásokat keresett, amelyek abnormálisan magas zajártalomnak vannak kitéve, és a megbetegedési és halálozási adatokat olyan háztartásokéval vetette össze, amelyek nyugodt környezetben találhatók. A vizsgálatot végzők megpróbálták kideríteni azt is, hogy a különböző betegségcsoportokban a túl hangos környezetben élők körében magasabb-e a halálozási kockázat. Végül ezeket az adatokat összevetették a zajtérképekkel, melyekből kitűnt, hogy az európai városok mely részei a leghangosabbak.
A Németországban, Svájcban és Hollandiában végzett vizsgálat szomorú eredményeket hozott: a zajszennyezettség miatt az európaiak 2 százaléka alvászavarokban szenved, legalább 15 százalékuk feszült, ideges, és számítások szerint a fülzúgások és a szívbetegségek 3-3 százalékáért is a zaj okolható. A zajártalom miatt bekövetkező halál vagy rokkantság miatt több mint 500 000 egészséges évet veszítünk el Európában.
A WHO munkacsoport tagjai remélik, hogy az adatok világszerte felrázzák a közömbös kormányokat, és felhívják a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a zajcsökkentés, és a helyi hatóságok szükséges intézkedéseinek a támogatása. Biztató, hogy év végére minden 250 ezernél nagyobb lakosú európai városban kötelező lesz zajtérképet készíteni, melyen be kell jelölni a forró pontokat - ezeken a helyeken a legnagyobb a zaj. Az egészségre kifejtett hatást mutató adatok és a térképek együttesen lehetővé teszik a zajcsökkentő lépések megszervezését, például a forgalom elterelését vagy a hangszigetelő építészeti megoldások alkalmazását. (Elkészült már Budapest és 22 agglomerációs település zajtérképe is, ennek alapján 2008 nyaráig intézkedési tervet kell készíteni a kritikus helyek zajcsökkentésére. A megvalósításhoz uniós források is felhasználhatók majd.)
Parászka Viola, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Környezetfejlesztési Főosztályának tanácsosa lapunknak elmondta, 2006-ban összesen 480 zajvédelmi tárgyú lakossági panaszbejelentés érkezett a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségekhez. A bejelentéseket minden esetben ki kell vizsgálniuk, s az ezekre vonatkozó általános szabályokat az európai uniós csatlakozással összefüggő 2004. évi XXIX. törvény 141-143. §-a, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény tartalmazza.
