Hogy végül a fény vagy a sötétség erői győznek a földön, azt szeretném a kedves olvasó fantáziájára bízni, de a lebeszélhetetlen filmbolondoknak azért felhívnám a figyelmét egy érdekes momentumra: a főgonoszt alakító Christopher Ecclestone-nak akkora fülei vannak, hogy amikor a drámai hatás kedvéért bekapcsolják a szélgépeket, a méretes hallószervek szó szerint lebegnek a szélben. A többit el lehet képzelni.

Nagyobb baj, hogy a hét igazi filmje sem igazi. Pedig Giuseppe Tornatore a rendező, pedig nagyon jó színészek dolgoznak benne, elsősorban az orosz Kszenia Rappoport, akinek sok arca van, és tökéletesen uralja a vásznat, de jó látni, hogy Michele Placido is ott tudja hagyni az olasz Latinovits Zoltán fazonját, és kopaszra nyírtan, kövéren, brutálisan és nagy zajjal játszik. Szokás szerint feltűnően szépek a képek, és végig szól Morricone, bár nem éppen ihletett változatban, tiszteljük a kort és a munkában megőszült fejet, de néha többet érne egy kis csend, mint ez a folyamatos érzelmi hullám.

Nem mintha Morricone tehetne Az ismeretlen című film gyengeségéről. Tornatore szorgalmasan kevergeti az idősíkokat a történetben, meglódítja és megállítja a pillanatot, de elég nyilvánvaló, hogy csak azért mesterkedik, mert így legalább az érdekesség látszatát fenn tudja tartani. Rossz látni, hogy teljesen fölösleges a bonyolítás, nem pontosabb így a történet, csak rejtélyesebb, és talán a banalitása vagy a kitalálhatósága lepleződik.

Úgy indulunk, mintha az olasz jólét érzékenykedne kicsit szociálisan, ukrán bevándorlónő súrolja a lépcsőházat, és el kell viselnie még azt is, hogy az olasz bejárónő fölényeskedik vele, a házmester pedig részesedést kap a munkabéréből. A szocioérzékenykedés azonban fokozatosan átmegy bűnügyi történetbe, és ehhez Tornatorénak már végképp semmi érzéke nincsen, nem rendezőként, hanem forgatókönyvíróként ügyetlenkedik, minden tettnek csak filmigazsága van, a fontos és a cselekményt előrevivő pillanatokban mindenki teljesen illogikusan viselkedik és cselekszik, és mindennek csak az az értelme, hogy legyen történet, amelyből film készülhet.

Furcsa, mert az ember ettől hirtelen otthon érzi magát, abban a világban, amelyben a filmet nem azért készítik, hogy mondjanak vele valamit, és nem is azért, mert szórakoztatni akarnak, hanem mert van valami furcsa, filmes tehetetlenség, vannak filmesek, akiknek ez a foglalkozásuk, és mégsem maradhatnak munka nélkül. És ha a néző ez ellen távolmaradásával tüntet, akkor gyorsan meghúzzák a harangokat, és fejcsóválva nézik a kultúra halálát és a vesztébe futó világot.

(Ébredő sötétség. Forgalmazza az Intercom. Az ismeretlen. Forgalmazza az SPI International.)

Az ismeretlen című film főszereplője: Kseniya Rappoport