A kihívott rendőrök bevitték a kapitányságra. A randalírozó csak akkor próbálta fegyelmezni magát, amikor észrevette: a vele szemben fellépő rendőrök egyike osztrák. Az eset úgy fordulhatott elő, hogy az országhatár két oldalán már közösen járőrözhetnek az osztrák és a magyar rendőrök. Az osztrák férfi saját nemzetének rendőre láttán megjámborodott. Ausztriában ugyanis a rendőrnek tekintélye van, tisztelik. Őt - és az általa képviselt testületet - a saját szolgálójának tekinti a köz. Olyan szervezetnek, amely a közösség által demokratikusan megalkotott rendet védi mindenkitől, aki azt megszegi. A rendőrség az adófizetők pénzén szavatolja a közbiztonságot.

Demokratikus országokban a rendőr nem hatalmas tenyerének köszönheti a tekintélyét, hanem a közbizalomnak. Ha viszont egy országban az éppen regnáló hatalmat, kormányt sem ismeri el legitimnek a kettészakított társadalom egyik része, akkor az ő szemükben a rendőrség, mint testület, egy diktatúra erőszakszervezete, amelynek az intézkedései nem érvényesek, a velük szembeni engedetlenség nemcsak megengedhető, de kívánatos is. A társadalomnak e csoportjai hősies cselekedetként élik meg a rendőrök provokálását.

Vajon egy megbolondult értékrendű világban, az állandóan cserélődő vezetők irányításával miként lehet megerősíteni a rendet kiélezett helyzetben is fenntartani köteles testületet abban a szakmai, politikai hitében: amikor utcai kukaborogató és autóégető bandákat számolnak fel, akkor nem forradalmárok ellen szállnak harcba. Amikor előre be nem jelentett vagy engedély nélküli utcai akciók szereplőit kell elrángatni a békésen közlekedni szándékozó autók, buszok elől, akkor ők nem az éppen hatalmon lévő párt érdekeit szolgálják, hanem az alkotmányos rendet.

Egy New Yorkban tartózkodó magyar pszichiáter barátom - hivatása azért fontos, mert szakmájából adódóan is tudja, hogy a másik emberbaráti megérintése rokonszenvet vált ki - megfogta egy rendőr vállát, akitől útbaigazítást kért. A rendőr hirtelen hátraugrott és ráemelte a fegyverét. A rendőrhöz hozzáérni ott kockázatos, hiszen az a támadás előjelének számíthat.

Nehezen tűrhető, hogy a közösség rendjének hivatásos szolgái - természetesen azok, akik jogszerűen teszik a dolgukat - minden tekintélyüket elveszítsék. Mert akkor majd mások akarják, próbálják erőszakkal megteremteni a saját, radikális rendjüket.