Az MSZP-frakció például, meghallva az érdekképviseletek ellenkezését, a Fidesszel közösen leszavazta a kabinet ötletét az úgynevezett kisadók összevonásáról. A szocialisták keresik a saját hangjukat. Ha nem is szervezkednek, de próbálgatják erejüket, s főként: nyilatkozgatnak. Szanyi Tibor arról, hogy "Gyurcsány nélkül is menni fog", Kiss Péter arról, hogy "a tisztasági csomag csak figyelemelterelés", Jánosi Györgyöt pedig egyenesen "Medgyessy végnapjaira" emlékezteti, ami a miniszterelnök körül mostanság folyik. S akkor még nem beszéltünk Szili Katalinról, aki "morális váltás" szükségességéről beszél, meg arról, hogy a mostani kormánypolitika zsákutcába vezet.

Ám még fontosabb: úgy tűnik, a szocialisták jelenlegi formájában biztosan nem fogják támogatni a parlament előtt heverő javaslatot a biztosítói modellváltásról. S nemcsak azért, mert kidolgozatlannak tartják, hanem azért is, mert a koncepcióban más szerepel, mint amit a koalíciós megállapodásban rögzítettek. Soha nem fogják elfogadni, hogy a kisebbségi befektetőknek többségi szavuk legyen a regionális pénztárakban. Elég nekik már az is, hogy egy olyan liberális egészségügyi reformterv miatt harmadolódott meg az MSZP támogatottsága, amelyet valójában sosem pártoltak.

Az SZDSZ-ben is hasonló mértékű a frusztráció. Mert bár óriási csörték árán sikerült eljuttatniuk a több pénztáros törvényjavaslatot a T. Ház elé, egyrészt korántsem biztos, hogy át is megy, másrészt, ha el is fogadják, ez a reform már messze nem az a reform lesz, amelyet szerettek volna. Az odalett a koalíciós egyeztetéseken. S mindennek tetejébe: a liberálisok népszerűsége ma már gyakorlatilag mérhetetlen. Nyilvánvalóan ezért próbálkoztak néhány napig a szabad demokraták azzal, hogy újra napirendre vegyék az adócsökkentések ügyét (egyébként a szocialistákra frászt hozva, minden előzetes egyeztetés nélkül). De aztán győzött az MSZP és a költségvetési szempont: visszaléptek az adócsökkentési tervtől.

Látni való, hogy a liberálisok azt próbálják eljátszani kicsiben, amitől nagyban a szocialistákat szokták óvni - éppen ők. Feje tetejére állt a világ. Az SZDSZ osztogatna, népszerűsködne, az MSZP viszont eltökélt a fiskális fegyelem megtartása mellett. A komédiába illő végjátékban hétfő este az SZDSZ-nek saját javaslatára kellett nemet mondania a parlamenti szavazásnál. Igaz, egy szurkára még futotta tőlük: a Fidesszel szavaztak ugyanis a bankok céltartalékának adóztatása ellen - fityiszt mutatva a szocialistáknak. Mintegy sugallva, amire néhány liberális vezető nyíltan utalt is már: van másféle többség is. Ezen a ponton Kóka János figyelmébe ajánlanám Demszky Gábor pártelnökségének nyúlfarknyi történetét, és azt a tényt, hogy jó nevű szabadelvűek már egy új liberális párt ötletével kacérkodnak.

Jelenleg ott tartunk, hogy mindkét kormánypárt a másikat vádolja a koalíciós szerződés semmibevételével és a reformok hátráltatásával. Egymásra mutogatnak, hogy miért nem működik a dolog. Mintha saját berkeikben minden rendben volna.