Kirúgtam a hokedlit a zenekar alól
- Az együttes weboldalán dobost keresnek, de nemrég azt nyilatkozták: nemcsak a dobos hiányzik, a régi lendület is. Akkor most feloszlik a Kispál, vagy nem?
- Erre egyelőre nincs válasz. A zenekar ugyanis két részre osztható: a koncertező formáció talán még sosem volt ilyen érett és jó, a dalszerző mag viszont az utolsó három évben két dalt fejezett be... Szerintem, ha nem tudunk olyan dalokat írni, amelyek fontosak, amelyek hozzátesznek még a Kispál-életműhöz, ha csak magunkat tudjuk ismételni, akkor nem kell ezt tovább ragozni. Mert azt végképp nem szeretném, hogy a klasszikus magyar zenekarok többségéhez hasonlóan a múltunkból megnemesedve még elpengessünk egy darabig. Én jó új dalokat szeretnék, és tudom, lesznek is még ilyenek, legfeljebb nem mostanában. Kérdésként mindig is benne volt a pakliban, hogy abbahagyjuk-e, régen is csak egy-két évre terveztünk előre. Most az biztos, hogy a zenekar az új anyagon fog dolgozni a következő év első felében, és nem koncertezik majd, de jó lenne, ha lenne még a Kispálnak 21. vagy 25. évfordulója is.
- Mi az oka ennek az állapotnak?
- Mondjuk úgy, én már korábban is többször tudatosan kirúgtam a hokedlit a zenekar alól, vagyis mesterséges izgalmi helyzetet teremtettem. De az utolsó lemezünkön már csak egyedül én izgultam. Lehet, hogy a többiek is, csak mégsem erősítették a végeredményt. Minden esetre a következő anyagnál nem akarok egyedül erőlködni, azt szeretném, hogy mindenki hozzon ötleteket. Ezért most várok, és egyedül nem csinálok semmit.
- Többször mondott erős kritikát a hazai zenei életről. Tényleg ilyen rossz a helyzet?
- Annyira, hogy már csak jobb lehet. A hazai könnyűzenei háttéripar, vagy nevezzük bárhogy, kontraszelektív. Bár talán most megmozdulni látszik valami: az új Petőfi rádióval, a magyar MTV-vel végre a nyilvánosság elé kerülhetnek olyan előadók, zenekarok, amelyek tényleg aktuálisak, frissek. A Petőfi hallgatottsági mutatói fényesen bizonyítják, hogy igenis létezik igény azokra a zenékre is, amelyeket tizenvalahány éve azzal bojkottálnak a média megmondóemberei, hogy rétegzenék. Talán most van remény arra, hogy ezek a zenekarok (30y, Vad Fruttik, Kaukázus) nem végzik úgy, mint 2000 körül felbukkanó társaik. Hogy örültünk a Hiperkarmának, az Amorf Ördögöknek, az Emil. Rulez!-nek... Jövőre állítólag már egyik sem fog létezni. Ha ezek a csatornák működnek legalább két-három évig, és nem az történik velük, mint a PANKKK-kal, hogy egy évig jó volt díszkitűzőnek, aztán meg eljelentéktelenítették, akkor talán megmozdul az állóvíz.
- Ha ennyire rossz a véleménye, miért alakított újabb zenekart, a Kiscsillagot?
- Az elsődleges oka, hogy meg akartam tanulni gitározni. Ennél persze érdekesebb, hogy a Kiscsillaggal megválaszolhatjuk a kérdést, mi lett volna, ha Ózdi Rezsővel tartok, amikor még a legelején kilépett a Kispálból.
- Marad ideje a filmre?
- A film mindig inkább csak kirándulás volt számomra. A forgatókönyvírás szóba került, de egyszerűen nem jutott rá időm. Például azért, mert lemezkiadót alapítottam. Én adtam ki a Kiscsillagot, a Zubolyt, és most Péterfy Bori lemezét. A válogatásnál egyetlen kritérium van, hogy nekem tetsszen. Iszonyú üzleti sikerre most, a hagyományos CD-piac haldoklásakor nem igazán gondoltam, de itt az ideje, hogy felkészüljünk arra, mi lesz később. Mert zenét mindig hallgatnak majd az emberek, csak az a kérdés, mit és hogyan. A magyarországi nagy kiadók, úgy látszik, még mindig azt gondolják, hogy tíz év múlva is hagyományos CD-t kell eladni, és drágán. Szerintem meg nem.
