- Jó estét kívánok! Ez itt az önkormányzat? Elnézést a kései zavarásért...

- Semmi baj, úgyse jön álom a szememre. Mivel szolgálhatok?

- A temetői csekkek ügyében jöttem...

- Hajaj! Maga is valami firkász? Vagy az ügyvivő küldte, aki minden pitiáner dologból ügyet csinál? A fene a Gusztosát!

- Azért jöttem, hogy kiegyenlítsem a sírmegváltást. A hanttartozást. A gödöradót vagy akárhogy hívják.

- Akkor fáradjon be! Melyik sírról van szó?

- Huszonnegyedik parcella, második sor, negyedik sír. Kovács János. Nem lehet eltéveszteni, mert az van ráírva, hogy Nyugodj békében!

- Aha. Szabadna kérdeznem, közeli hozzátartozója az elhunytnak?

- A lehető legközelebbi. Én vagyok az elhunyt. Úgy is mondhatnánk, hogy én vagyok a hunyó.

- Na, ne szellemeskedjünk!

- Ez sajnos nem fog menni. Ha meg nem sértem, most épp kísértem. Bebizonyíthatom. Ha nagyon akarja, csinálhatok néhány rémes mutatványt a Szellemirtók című filmből, de ha a horrort kedveli, akkor átmehetek zombiba is, bár őszintén szólva elég fáradt vagyok most ehhez.

- Jézus Mária! Teljesen meghibbantam! Rémeket látok!

- Csak egyet.

- Egy rém! Agyrém!

- Nézze, nem akarok lidércnyomást gyakorolni önre, de elég kevés az időnk, nemsokára hajnalodik. Ki kéne használnunk a holtidőt. Mennyivel tartozom?

- Izé... Lássuk csak... Tetemes összeggel tartozik.

- Gondoltam. Mennyivel tartozzon egy tetem? Az a problémám, hogy mivel az anyagtalan világból jövök, nem állok túl jól anyagilag.

- És akkor miért pont maga akarja kifizetni a megváltást?

- A halálom, ha tartozom. Nekem megváltás ez a sírmegváltás.

- Megértem. És ne haragudjon már, ha csak úgy megkérdezem, izé... mi a helyzet odaát?

- Hogyhogy mi a helyzet?

- Hogy megy a sora a túlvilágon? Meséljen, hogy van...

- Őszintén szólva, most egy kicsit gödörben vagyok.

- Én meg azt hittem, hogy odaát örök világosság fényeskedik.

- Az Fényeslitkén van.

- Hát akkor odaát sem jobb, mint ideát?

- Nézze, eleinte örök nyugodalmat ígértek a kriptakommunisták, de aztán kiderült, hogy hazugság az egész. Ahogy az írás mondja, isá por és kamu vogymuk. A lényeg az, hogy vezekelhetünk az örökkévalóságig.

- Nincs remény?

- Most az a helyzet, hogy a keresztdemokraták előre hozott feltámadást ígérnek. De hát ki hisz el már bármit is?

- Most, hogy így megismerkedtünk, nem kötnénk egy üzletet? Én kifizetem magának a sírmegváltást, maga meg szól értem egy pár jó szót odaát. Érti, mire gondolok? Egyszer még jól jöhet...

- Én ne érteném? Áll az alku!

- Tessék, itt a pénz, és csapjon a tenyerembe! Hoppá. Hiszen maga hús-vér ember!

- Mondá az úr: Ne higgy a kísértésnek!