Mielőtt a zord idők megérkeznének, még sok a teendő a kertben. A talaj átfagyása előtt az új növények ültetésével is végezni kell. A faiskolák felkeresése előtt érdemes pontos tervet készíteni, fontos az is, hogy ne hagyják magukat már fölösleges növények vásárlásával elcsábítani.

Az őszi ültetetéskor lehet pótolni a sövények hibáit. Sok levélírónk panaszkodott a nyáron kiszáradt sövénynövényeire. Nem ritka, hogy az amúgy teljesen egynemű, egészséges sövényből egy-egy egyed "kidől", látszólag indokolatlanul kiszárad. Ha az eltávolított növényt figyelmesen megvizsgálják, kiderülhet: zsenge korában fő gyökerét megrágta valami csimaszféle, s míg a normális időjárás esetén a sérült gyökérzet képes volt a föld feletti részeket táplálni, addig a forróságban már a kis hiba a pusztuláshoz vezet. Megfigyelhető az is, hogy a sövénynövények egy-egy fő ága elhal, s ezzel hozza a frászt a kertészre. Ilyenkor a metszőollóval bátran el lehet távolítani az elszáradt hajtást. Ha a növény egészséges, egy-két év alatt pótolja a lyukat.

Ha mégis új sövénytag ültetése, pótlás mellett döntenek, akkor a szomszédos példányokat úgy kell megnyesni, hogy az apró jövevény ne senyvedjen a fény és a táplálék hiányában, így hamarabb utolérheti társait. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a pótláskor a sövénybe valamilyen madárcsemegének számító bogyós növényt ültessenek. Az új növények tövét földdel kell betakarni, de nem ártanak azzal sem, ha az első télen nádkúppal vagy jutazsákból vágott anyagdarabbal körbetekerik a tövét. Ez véd és szellőzik is.

Az avart és a lehullott faleveleket gyakran össze kell gereblyézni, a fű ugyanis a harmattól, esőtől folyamatosan nedves levelek alatt hamar megsárgul, bepállik. A télen egy-egy ilyen sárga folt fel sem tűnik, tavaszszal azután nem a fű serken újra, hanem megtelepedhetnek a nehezen kiirtható gyomok. Legrosszabb esetben egy-egy ilyen folt lehet a tarack bölcsője.

Az újonnan telepített gyepet, ha nem is nyírják, de gereblyézni kell, mert ezzel levegőztetik, s ez megvédi a zsenge gyepalkotókat a gombás betegségektől. Ha kis, kerek, krémszínű foltok jelentek meg a gyepen, akkor réztartalmú gombaölő szerrel kell lehetőleg a száraz déli órákban permetezni.

Ilyenkor kell a nehezen gyepesíthető részeken fűpótló, talajtakaró növényeket telepíteni. Költségkímélő megoldás, ha olyan talajtakaró növényeket választanak, amelyek a kihajtás után hamar elfoglalják a rendelkezésükre bocsátott teret. De igen jók azok is, amelyek tőosztással szaporíthatók. Ilyenek a molyhos madárhúr, a sárga virágú, évelő indás berki pimpó. Szemet gyönyörködtető örökzöld a talajtakaró a henye-, kúszó boróka. Kúszórózsákat is ültethetnek. Az élénkrózsaszín Max Graf és a halványrózsaszín Nozomi fajta igen csinos rózsaszőnyeget alkot. A metszéstől sem kell megijedni. Tavasszal a kézi vagy motoros kaszával ügyesen kordában tartható. A nyírás után ritkás gereblyével lehet eltávolítani a nyesedéket.

A magról szaporodó lágyszőrű palástfű is jó választás, nem örökzöld, de egész nyáron elnyomja a gyomokat. Mutatós levélzetével takarja a talajt, és könnyed, zöld virágfejeivel mutatós szőnyeg.

A talajtakarókkal vigyázni kell, mert ha teljesen szabadon engedik, agresszorként képes az egész kertet elfoglalni. Ez megelőzhető, ha a rendelkezésére bocsátott mezsgyét elhatárolják valamilyen, a föld alá is lenyúló kerítéssel. A legegyszerűbbek a göngyölegben kapható, gurtnira erősített mini faoszlopok, de kapható földbe ásható műanyag határoló. Elegáns megoldás, ha a gyep szintjéig földbe ásott, védőanyaggal átitatott, élére állított falappal akadályozzák meg a terjeszkedést. A föld feletti részek a fűnyíróval kordában tarthatók.

A hulló leveleket sok és nehéz munkával lehet eltávolítani. Ha egészséges az avar, akkor az égetés helyett meleg téli takarót lehet belőle készíteni a hidegre, fagyra különösen érzékeny növények számára. Ha bőven terítenek száraz leveleket a gyökerek fölé és a szárak köré, akkor ezek kitűnő védelmet nyújtanak a föld alatti, a föld fölötti növényi részeknek. Egyébként az erdőkben is így működik az avar. Ha szükséges, a szétterített leveleket le lehet fedni, lemetszett ágas-bogas gallyakkal, tyúkhálóval, bármivel, ami szellős, és a földön tartja a leveleket, hogy ne fújja el őket a szél.

A kertben a lehullott leveleket a söprűként használható - legfelső fokozatba állított - forgókéses fűnyíróval, lombszívóval is el lehet távolítani. A fűnyíró tartályát gyakrabban kell kiüríteni, de elmaradhat a gereblyézés. A lombszívót most vásárlóknak jó tanács: előbb fújják a leveleket egy kupacba, utána kapcsoljanak szívó fokozatba, és gyűjtsék a leveleket. A rutinosabb kerttulajdonosok tudják, hogy a levelek részben maguktól is eltűnnek. Sokat segít a szél, s a bokrok, fák alatt a csupasz földön maradtak is eltűnnek előbb-utóbb. A férgek fokozatosan lehúzzák a faleveleket a talajba, ott bomlásnak indulva javítják annak szerkezetét.

Vannak azonban beteg levelek, vagy olyanok, amelyeken gombabetegségek (feketefoltosság, levélrozsda), rovarok tojásai áttelelnek. Az ilyen leveleket, ha komposztálnak, tegyék a halom közepébe, ott a fejlődő hő megöli a kártevőket, kórokozókat. De megoldás a mélyen földbe ásás is. Ezenkívül a kukába is kerülhet az ilyen levél, vagy el lehet égetni.

Ősz a szombathelyi csónakázótónál