Minket is jogos reménységgel tölthet el, hogy Európa két nagy nemzete megmozdult. Talán újra beizzik a közös motor is. Németország mutatóit nézve, erre minden reményünk meglehet. Sarkozy is hasonló fejlődési pályára akarja állítani Franciaországot. Ha sikerül neki, senki sem mentheti meg Európát az új szárnyalástól.

A mai magyar kormány is ebbe az irányba tapogatódzik - jól vagy rosszul. Nem véletlen, hogy az ún. ideológiai különbségek ellenére a Fidesz által kiátkozott magyar kormányfőt Merkel és Sarkozy partnernek tekinti ebben az átalakulásban. Az sem véletlen, hogy e két konzervatív politikus hazai sikereinek a munkáspárti brit kormány örült elsőként. Vagyis, az Európa fejlődéséért, nemzetük fejlődéséért felelősséget viselők egymás hátát fedezve, együtt keresik a megoldásokat.

Nálunk sajnos még olyan kiváló koponyák is, mint Szájer József, a pártpolitikai csatározások foglyai. Pedig azt gondolnánk, hogy a brüsszeli tevékenykedés kellő rátekintést biztosítana. De úgy tűnik, hogy pártkatonaként Brüsszelből is kénytelenek felmondani a leckét. Kár.

Dr. Király G. István

közgazdász

Sántító kritika

Abban talán igaza van Eörsi Mátyásnak, hogy A No 1. terrorist címmel (október 18.) megjelent cikkében elítélte az ATTAC-ot, amiért a nyilas hatalomátvétel 63. évfordulójának előestéjén Budapesten, a Szent István parkban rendezett megemlékezésen George W. Bush elnököt első számú terroristának nevezte egyik transzparensén, de az SZDSZ frakcióvezetőjének többi megállapításával vitába szállnék.

Nézőpont kérdése, hogy túlzás-e egy szintre tenni a holokauszttagadó Ahmadinezsadot Bush elnökkel. Sok világhírű tudós és közéleti személyiség - köztük például Ramsey Clark volt amerikai igazságügy-miniszter, vagy Noam Chomsky, a hírneves nyelvész-aktivista, Ignacio Ramonet, a Le Monde Diplomatique főszerkesztője - ezt nem tartaná szentségtörésnek. Őket ugyanis a legsötétebb barna időkre emlékezteti a konzervatív amerikai "unilateralista" világhegemonista politika, a nyersanyaghódító és geopolitikai célokat követő iraki háború, a titkos fogolykínzások, a demokratikus jogok szűkítése a terrorizmusra hivatkozva, a "nagy testvér"-féle ellenőrzés és adatgyűjtés, mint pl. a világháló tartalmát (nem csupán a terrorizmus miatt) szűrő "Echelon" rendszer.

Az Egyesült Államok és a múlt századi fasiszta rendszerek (Hitler, Mussolini, Franco, Suharto és Pinochet) fő jellemzőinek tanulmányozásából számunkra egyértelmű, hogy az USA-ban a lopakodó fasizmus legalábbis jelen van, és George W. Bush az állami terrorizmus első számú alakja. Azt gondoljuk, hogy az iraki háború igenis utat nyitott az iszlamista fasizmus "előtt", az USA katonai beavatkozása gyilkos és igazolhatatlan háborút eredményezett. Közismert, hogy az iráni szélsőségeseket annak idején Reagan és a mostani elnök apukája fegyverezte fel, s az amerikai világuralom sokfelé a diktatúrák támogatásával tartotta és tartja fenn magát a múltban és a jelenben is (pl. Szaúd-Arábia).

Az Eörsi cikkében említett szónokok között is volt olyan, aki különböző korszakokat és rezsimeket vetett össze: a nyilas időket és a szocializmus korszakát egy koncepciós per alapján hozott egy nevezőre. Itt azonban valóban történelmietlen az összevetés! Donáth Ferenc különböző öszszefüggésű, az áldozatokat tekintve összehasonlíthatatlan nagyságrendű, egymással összeegyeztethetetlen korszakokat vetett össze. Ezzel tartalmilag megtagadta az antifasiszta koalíció emlékét és a békeszerződések tartalmát! Ez ellen vajon miért nem tiltakozott Eörsi Mátyás?

Végezetül: Eörsi Mátyás kritikája az ATTAC-kal szemben azért is sántít, mert éppen ő az, aki - ugyancsak a párizsi békeszerződésekkel ellentétesen - sok éve gátolja a magyarországi fasizmus jogi korlátozását, mivel a náci beszéd szabadságának alapján áll. Ez bizony nagyobb szégyen, mint egy tábla, amely az Egyesült Államok kormányzatának neokonzervatív (és gazdaságilag neoliberális) politikájában, nemzetközi hódító politikája kapcsán a régvolt eszmék egyfajta újjáéledésére figyelmeztet. Ráadásul nemrég Eörsi az USA-ból ment Kubába (bátor ember?!) kioktatni Kubát a demokráciából, azt a Kubát, amelyet az Amerikai Egyesült Államok sok évtizede - az ENSZ tagállamainak túlnyomó többségének akarata ellenében - embargó alatt tart.

Benyik Mátyás

az ATTAC Magyarország Egyesület elnöke

A "segítők"

Autóm műszaki vizsgája lejárt. A lakásomhoz a Fővárosi Közlekedési Felügyelet Mozaik utcai vizsgaállomása van a legközelebb, ezért úgy gondoltam, hogy hozzájuk viszem el a gépkocsimat. Azaz csak vittem volna, de csak a mérget nyeltem.

Két héten keresztül folyamatosan hívtam a telefonkönyvben megtalálható számot, hogy vizsgaidőpontot egyeztessek az állomással. A készülék azonban hol kicsengett, hol foglaltat jelzett. Nyilvánvalóvá vált a számomra, hogy a telefonkagylót vagy félreteszik (foglalt jelzés) vagy egyszerűen kihúzzák a drótot a csatlakozóból (a saját telefonomon úgy hallom, hogy kicseng, de a falból kihúzott készülék csengésével nem idegesíti a másik felet). Kb. a tizenötödik próbálkozás után elfogyott a türelmem. Tizenhatodszorra nem a vizsgaállomás, hanem a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (Kőfalusi László osztályvezető) és a Nemzeti Közlekedési Hatóság (Horváth Zsolt igazgató) számát tárcsáztam. Nem hajtottak el, meghallgattak és kivizsgálást ígértek. Panaszom alaposnak bizonyult, mert a 430-2740-es telefonszámon ők sem értek el senkit. Felhívták hát a vizsgaállomás vezetőjét, aki elmondta, hogy sajnos leépítések voltak, ezért a telefont nem tudja felvenni senki, vizsgaidőpont egyeztetésére csak személyesen van lehetőség.

Kínomban elmentem a Mozaik utcába, ahol kb. a 150. voltam a sorban. Mondanom se kell, hogy szinte azonnal kifordultam az utcára. Közben persze félhivatalos ajánlatokat kaptam az ott lévő munkatársaktól, hogy kinél adjam le a járművet, akik soron kívül intézik a műszaki vizsgát. Ha nem venném igénybe a "segítőket", akkor álljam ki a kb. négyórás sort, és kb. egy hónappal későbbre már időpontom is lesz. Nem vagyok naiv, de ekkora arcátlanság meg sem fordult a fejemben. Útban kifelé a vizsgára várakozó autósok között mentem el, és szóba elegyedtem velük. Dühösen mondták szinte egyöntetűen: kb. 1 hónappal ezelőtt kértek vizsgaidőpontot, akkor is órákat vártak az időpontért, és most sem jutottak be az előre egyeztetett terminusban, mert a "segítők" által hozott járművek egyeztetett időpont nélkül is valahogy az időpontot egyeztető szerencsétlenek elé kerülnek.

Hát így megy ez mostanában?!

Dr. Telek Zoltán