Ligába hajtva
Az MLSZ találmánya a magyar futball titkos fegyvere, a fejlődés záloga, de erről eddig nem vett tudomást az ország: a mérkőzéseken nemegyszer csak duplája a közönség a megjelenő játékosoknak, edzőknek, gyúróknak, vezetőknek. Egyaránt száz szurkolót "vonzott" a Siófok-Kaposvár, a REAC-
Siófok, a Siófok-ZTE, az MTK-Sopron és a Győr-Tatabánya találkozó, százötvenet a REAC-Kaposvár meccs, kétszázat a Kaposvár-REAC, a Vasas-Debrecen, az MTK-Tatabánya, a Sopron-MTK, a Tatabánya-Sopron, a Tatabánya-Diósgyőr, a REAC-ZTE és a Fehérvár-Győr mérkőzés. A "kétszázötvenesek" közé két, a "háromszázasok" köréhez négy összecsapás tartozik; a legalább ezres nézőszámot csupán tizennyolc találkozó érte el az eddigi ötvenháromból.
Az átlag 720.
Ennyi emberért még szerelést mosatni is fölösleges,
bár a Liga Kupa "atyjai" azt hangoztatják: szükség van a több mérkőzésre, a rendszeres készenlétre. Ez azonban csak hamuka, mert a tartalékok bevetésével csupán a létszám, s nem a terhelés kétszereződik meg, és még az első csapatok állandó szerepeltetése esetén is felvetődne a kérdés: ugyan mire késztetik a szereplőket a szinte zártkapus körülmények? Honfitársaink az NB I-es találkozókon is több fokozattal kisebb sebességen - és hasonlóképpen alacsonyabb nívón - futballoznak, mint a nemzetközi (közép)mezőny; képzelhetik, mennyire "hajtanak" a szokásosnál is nagyobb érdektelenség közepette.
De, ha nyekereg is, megy a verkli, tegnaptól már - hiszik vagy sem - a negyeddöntők visszavágóit játsszák.
Szövetségi stílusban: a sikersztori folytatódik.