Nos, a TV Deko műsorán csak zsebrádió nincs, amúgy minden hasonló a hazai viszonyokhoz. Legalábbis az Álomotthon sorozatban. Eredeti címe: Álomotthon külföldön. Nagy-Britanniában élő családok adják el lakásukat-házukat, hogy Olaszország, esetleg Spanyolhon valamely kies vidékén kezdjenek új életet. Lehetőleg egy romban, amit aztán a kamera és annak szorgos szakriportere szeme láttára - az orrunk előtt - rendbe hozatnak. Vagy: hoznak, ők maguk.

A közeg ismerős, de nagyon, ki ne kényszeredett volna már A Mesterre vagy a saját magabiztos bénaságára? Nem tudom ugyan, miért kellene otthagyni Angliát, de hát ahogy a klasszikus mondta, tiszteljük felebarátaink hülyeségét. A poén maga a folyamat: a hogyan lesz valami a semmiből? Tátogunk a rom láttán, aztán háromnegyed óra múltán elernyedt idegekkel lessük a végeredményt. Mert akinek kétszázezer fontja van, még hagyján. Ám, amikor egy pasi aligpénzzel úgy gondolja, egyedül teremti meg Álomotthonát, ott már terepre lel a gonoszság. Magunkra ismerünk a lustaságban és az egyedüllét tehetetlenségében. De kedvencem Lynn, ha jól értem a nevét. Harmincnyolc éves, egyedül neveli hat apától öt gyermekét - a hatodik Angliában -, és nem átallott velük, meg a hörcsöggel, egyetlen dzsippel elindulni Plymouth-ból Andalúzia hegyei közé. Volt neki ötezer fontja meg az akarata. Gondolta, néhány hét alatt megcsinál mindent, egymaga. Ismerős harc a hivatalokkal az engedélyekért, meg a pénzzel, ami csak fogy, fogy - mert a spanyol napfényben is csak az otthon álom, az élet nem mindig az. Hét hónapig kísérte a kamera. Kínszenvedés, kajára sem jut már. Kezdünk aggódni, Lynn párszor elcsügged, legalább annyira, hogy belemondja az orcánkba: lehetne rosszabb is. Elszégyenkezünk: hét hónap múltán élhető a rom. Lynn mosolyog. Horribile dictu: már-már optimista. Furcsa, mert akinek volt már kicsi köze is vakolatlan falakhoz, kancsal burkolatokhoz meg rózsaszín álmokhoz, az utóbb erősen hajlamossá válik a depresszióra.

Nem mellőzhető tíz rész az Álomotthon. Általában is elmondható: a TV Paprikát mozgató kör e tévécsatornája, érdekes és tanulságos, magyarán: nézhető darabokat tár elénk. Nem igazi televízió. Inkább illusztrált barkácsbolt: lefilmezik, mit tegyünk, és mit ne tegyünk a kertben, a házban, a betonudvaron, hogy a környezetünk szebb, kényelmesebb legyen. "Csak" annyit, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Azt tesszük, s már-már azt gondoljuk, ilyen egyszerű az egész. Egyszerű lélek a néző. Egyszerű emberek egyszerű történeteire vágyik. Azokon mereng, s ragad a képernyő előtt.