Szóval, a FigyelőNet valahol megkapirgálta az igazságot, de lévén, hogy maga is része a hazai médiának, természetesen igen távol tartotta magát a konkrét igazságtól. Az a helyzet, gyerekek, hogy egy baromi nagy média-összeesküvés kellős közepében vagyunk!

Ezek mindenre képesek! Higgyétek el, én aztán ismerem őket, mert egy házban dolgozom velük harminc éve.

Az igazság az, hogy az egész balhé mögött a médiát kell keresni, de nemcsak mögötte, hanem előtte, utána és közötte is. Ezek ezt az október 23-a körüli műbalhét előre kitervelték és megrendezték. Az egészben egyébként nem ez a különös, hanem az, hogy amilyen balfék, széthúzó és öntelt, baromarcú társaság a magyar média, még úgy- ahogy, sikerült is nekik.

Na, de menjünk szépen sorjában!

Az okok: csökken a példányszám, romlik a nézettség, nem hallgat a hallgatóság. Az embereknek tele lett a hócipőjük a politikával. Ma már senkit sem érdekel, hogy az a néhány csekély értelmi képességű, csökött erkölcsi érzékű majom hogy ugrál föl-alá a Parlamentben. Ezért aztán a népek a bulvár felé fordultak. Kisvágtatva kiderült azonban, hogy Győzike legalább akkora barom, mint a politikai elit. Ezután következett a bulvár és a politika ötvözése, a politikai bulvár, amely arról szól, hogyan lopnak-csalnak a politikusok. Ez is ment kis ideig, de ma már a legtöbb médiafogyasztó például Zuschlag neve hallatán simán kiugrik az ablakon.

Már-már úgy látszott, hogy bedől az egész magyar média, amikor a főszerkesztők gondoltak egyet, és rejtekhelyre vonultak. Mialatt a főszerkesztő-helyettesek kint őrködtek, a főszerkesztők ördögi tervet eszeltek ki a közönség figyelmének fenntartására.

Mindenekelőtt persze létre kellett hozni a Magyar Gárdát. Bencsik András, aki annak idején a kommunista Népszabadság pártrovatában sajátította el jelenlegi szakmája minden csínját-bínját, néhány lézengő lúzerből összekalapálta a Gárdát, hogy a baloldali sajtónak legyen mivel riogatnia. Ebből is látszik, hogy az ezer lövészárok által keresztül-kasul szabdalt magyar médiának még messze a politika előtt sikerült megteremtenie a nagykoalíciót. Nagy úr ám a beszarás!

Szóval, kiterveltek mindent szépen, folyamatosan adagolták az információkat a várható zavargásokról, s ezáltal is szervezték az utcai szabadcsapatokat. Ám egyvalamivel nem számoltak: az esővel! A fenének se volt kedve szakadó esőben autókat borogatni, Molotov-koktélokat dobálni! Egy pillanatra úgy tűnt, hogy jelentősebb médiaesemény nélkül telik az ünnep, ezért az újságírók úgy döntöttek, hogy maguk veszik a kezükbe az események alakítását. Ha már úgyis az utcán voltak pár százan, ha már úgyis dolgozniuk kellett a szakadó esőben, felvállaltak mellé még egy kis zavargást is.

A bizonyíték: az MTI (vigyázat, könyékig benne van!) jelentése szerint összesen 19-en sérültek meg a zavargásokban. Ebből 14-en rendőrök, négyen újságírók. (Hogy az az egyetlen gyanútlan civil hogyan keveredett bele a zavargásokba, nyilván további vizsgálatot igényel.)

Egyébként, akinek van szeme a látásra, annak feltűnhetett, hogy mennyire le volt pacsizva az egész a rendőrökkel is. Volt olyan zavargó a tévéfelvételek szerint, aki negyedórán keresztül püfölte vasláncával a vele szemben álló rendőr pajzsát. Ő meg szemrebbenés nélkül tűrte a dolgot. Nyilvánvaló, időbe került, amíg az összes tévéoperatőr fel tudta venni az eseményt.

Ahhoz sem fér kétség, hogy maga a rendőrség is alaposan érdekelt a médiaeseményekben. Amióta elterjedt, hogy létszámleépítéseket terveznek az utcai erőknél, alapvető érdekük, hogy éjjel-nappal bizonyítsák nélkülözhetetlenségüket. Mondhatnátok ezután, szemét sajtó, becsapja a közönségét! Na, de hát ez eddig is így volt, ebben nincs változás. De a munkában viszont van! Hiszen - úgy látszik - a balhét már nem elég tudósítani, csinálni is kell.

Ez azért, valljuk be, húzós!