Ha pedig eljön a te időd
A halál és a haldoklás a XX. században több szempontból jelentősen megváltozott. Az iparilag fejlett országokban a kielégítőbb táplálkozás és a jobb higiénés viszonyok, valamint a modern egészségügy kialakulása, az antibiotikumok felfedezése következtében a születéskor várható élettartam megduplázódott. Itt a népesség egyharmada időskorú, és nem fiatalon hal meg, mint a "harmadik világ" átlagos polgára, hanem az ún. idősödéssel és életmóddal összefüggő jóléti betegségekben: szív- és érrendszeri betegségben, rákban. Leginkább kórházban, hosszan haldokolva. Pedig az orvoslás hoszszú ideig nem tartotta feladatának a haldoklók gondozását, Hippokratész egyenesen azt ajánlotta kollégáinak, kerüljék a gyógyíthatatlan beteget, mert a páciens halála rossz reklám. A halál megállapítása sem volt orvosi feladat egészen a XIX. századig, és ha nem csatatéren, akkor általában otthon haltak meg az emberek. Csak a múlt században fejlődött oda az orvosi technika, hogy a kórház a szegényekről való gondoskodás helyéből drága műszerekkel ellátott, a gazdagok számára is életmeghosszabbító kezelést nyújtó nagyüzemmé vált.
Az új lehetőségek közepette az addig egyértelmű halál fogalma (a görögök szerint halott az, akinek nem működik a szíve, illetve a zsidó és keresztény tradíció alapján pedig az, akinek az utolsó lélegzetével elszállt a lelke) indulatos viták kereszttüzébe került. Már a XVIII. században, a mesterséges lélegeztetés és a szívre adott újraélesztő elektromos ütés feltalálásával megingott a haláldefiníció, ami vagy száz évre rettegésbe kergetett sokakat: elharapózott az élve eltemetéstől való félelem, és fellendült a koporsóba szerelhető jelzőkészülékek piaca, amelyekkel az esetlegesen újraindult szívűek kiszólhattak sírjukból. 1967-ben megtörtént az első szívátültetés - élő szívet vettek ki egy halottból, hogy meghosszabbítsanak egy életet. De halott-e az, akinek él a szíve? A következő évben ideiglenes konszenzus alakult ki, létrejött az agyhalál fogalma: halott az, akinek nem működik az agya; van, aki szerint az is halott, aki visszafordíthatatlan kómában van, mert az emberi öntudatért és személyiségért felelős nagyagykéreg nem működik, bár az agy többi része igen.
A kórházban haldoklók kihívás elé állítják a gyógyításra fölesküdött orvosokat. "Haldoklókkal foglalkozni ugyanis érzelmileg nagyon megterhelő" - írja Kovács József A modern orvosi etika alapjai című könyvében. "Vizsgálatok szerint az orvos sokkal jobban fél a haláltól, mint a legtöbb haldokló és az átlagos egészséges populáció." A bioetikus szerint ez az oka annak, hogy a kórházakban általában nem folytatnak igazi kommunikációt a haldoklóval. A magányosan haldoklók látványa késztette az 1960-as években a svájci származású, amerikai Elisabeth Kübler-Ross pszichiátert arra, hogy beszélgetni kezdjen velük, és megalapítsa a modern tanatológiát, a haldoklás és a halál interdiszciplináris tudományát. (A tanatológia a görög mitológia halálistenének, Thanatosznak a nevéből ered.) A haldoklást különböző stádiumokra osztotta: az elutasítás és a düh után a beteg alkudozni próbál orvosával vagy istenével, majd jó esetben a depresszió után egy szinte érzelemmentes stádium, a belenyugvás következik, bocsánatkérésekkel és köszönetekkel. Ezeken a fázisokon a haldokló hozzátartozói is átmennek, ezért a tanatológia alapvető feladatának tekinti az ő gondozásukat is.
A méltóságteljes halálért indított mozgalom másik élharcosa Cicely Saunders volt. Tevékenysége nyomán ma Angliában több száz hospice működik, olyan intézmény, ahol szakemberek foglalkoznak a haldokló és családja fájdalmának enyhítésével, fizikai, pszichoszociális és spirituális problémáinak kezelésével. A haldoklás holisztikus megközelítését ajánlja a WHO is, de mit jelent a definíciójában szereplő "spiritualitás"?
"A haldoklás ideje értékes idő. A halála közeledtét érző emberi lényt az a vágy hajtja, hogy eljusson önmaga végső határáig, hogy kiteljesedhessen. E küzdelem, az agónia közepette valamiféle belső munka folyik, egyfajta újjászületés" - írja Marie de Hennezel francia tanatológus, pszichológus A halál művészete című könyvében. Ez a személyiségen túli belső erő a spiritualitás, ami független a vallásosságtól, bár a vallási tradíciók természetüknél fogva sokat foglalkoznak a spirituális dimenzióval, segítenek megfejteni az élet értelmét, és felkészítenek a halálra.
Az 1300-as évek nagy pestisjárványai során, amikor Európában a népesség fele elpusztult, a haldoklók kísérésére nem volt elég egyházi személy, ezért egy dominikánus szerzetes megírta a virtuális papként működő Ars moriendit. Ebben többek között olvashatunk a haldoklókat fenyegető kísértésekről, azokról a próbatételekről, amelyekre nem árt felkészülni. Ezek címszavakban a következők: hitetlenség, reménytelenség, harag, türelmetlenség, fösvénység és gőg. Az Európán kívüli kultúrák régebbi halálba kísérő könyveket mondhatnak magukénak. A tibeti Bardo Thödol például abban segít, hogy a meghalt lelke ne tévedjen el az átmenet során. A bardo egyébként minden átmenetet, tudatállapot-változást együttesen jelent, a meditáció, az álom a görög hagyomány szerint is testvére a meghalásnak. A hinduk és a buddhisták azt ajánlják például az élőknek, hogy meditációs gyakorlat keretében képzeljék el magukat halottként mert ez támogatást nyújt nekik a majdan bekövetkező halálukkor, sőt addigi életüket is segíti.
Míg a sámáni hagyományban a sámán kíséri a megszületőt és a meghalót, sőt arra is ismer eszközöket, hogy "becsapja a halált", a görögöknél Kharón volt az, aki az átkelésben segédkezett. Kharón a címe annak a most tízéves folyóiratnak, amelyet a Magyar Hospice Egyesület ad ki, és szabadon olvasható az interneten. A hospice-szemlélet magyarországi meghonosítója a közelmúltban elhunyt Polcz Alaine volt, aki könyveiben és életében bemutatta, hogyan lehet a nagy kríziseken alkotó módon túljutni. A meghalni tudás ugyanis változni tudást jelent, és az ember számára minden változás félelmetes.
Arra a kérdésre, hogy miért élünk, mindenki maga keresi a saját válaszát, de az a kérdés, hogy miért halunk meg, a biológia egyik alapvető rejtélye, a tudomány nem ismeri rá a választ. Van egy ága, a biogerontológia, amely az élet meghosszabbításának fizikai módszereit kutatja; tanácsai a következők: fogyassz kevés kalóriát és sok vitamint, ásványi sót, élj mozgásban gazdag életet, tanuld meg pozitívan feldolgozni a stresszt. Ha pedig eljön a te időd, kíváncsian figyeld, mi történik.
