Kövéren az isteneknek szánva
A mintegy ötszáz éve feláldozott inka gyermekek fagyott tetemei nagyon jó állapotban őrződtek meg. Ezért pontosan nyomon követhető, milyen társadalmi rétegből választották ki őket, s milyen hatások érték szervezetüket a haláluk előtti hónapokban. "Nyugodtan állíthatjuk, maguk a halottak mesélték el, mikor szakították ki őket mindennapi környezetükből, indították el őket az áldozati útra, s mit ettek ez idő alatt" - mondta el Andrew Wilson kutatásvezető, a Bradford Egyetem munkatársa.
A kutatók négy olyan, 6-15 év közötti, az 1500-as évek elején elhunyt inka gyermek legalább 25 centiméter hosszú hajmintáit elemezték, akiknek fagyott tetemeit az Andok magas hegycsúcsain találták meg. Azért volt szükség erre a hajhosszra, mert ilyen hosszúra körülbelül 2,5 év alatt nő meg a haj, vagyis pontos kép alkotható a halálra szánt gyermekek életének egy hosszabb periódusáról.
A hajban felgyűlt és megmaradt vegyi anyagok mennyisége jól mutatja, hogy ezek a gyermekek eleinte a korabeli földművelő környezetre jellemző mennyiségű és minőségű, főként növényi alapú élelmet, mindenekelőtt krumplit fogyasztottak. Ám haláluk előtt 12 hónappal étrendjük hirtelen megváltozott, s társadalmuk előkelőire jellemző élelmiszereket, főként húst és kukoricát ettek, mintha maguk is a leggazdagabb családok gyermekei lettek volna. Más jelek arra utalnak, hogy életük utolsó 3-4 hónapjában elindultak a magas hegycsúcsok felé. Wilson szerint valószínűleg az inka fővárosból, Cuzcóból vezetett felfelé utolsó, több hónapon át tartó útjuk, miután hajukat szertartásosan levágták.
A kutatók nem tudják pontosan, hogyan haltak meg a gyerekek, annyi bizonyos, hogy egyiküket például hátulról fejbe vágták. Ez azonban nem lehetett jellemző, valószínűbb, hogy a gyermekeket kukoricasörrel, úgynevezett chichával és kokalevelekkel elkábították. Ez utóbbi nyomait nagy mennyiségben találták meg a gyermekek hajában. Felvitték őket az áldozati helyre, s magukra hagyták őket. A többit elvégezte a fagyos hideg.
A kis áldozatok között azonban Llullaillaco Fiúnak szörnyű végzet jutott. A 6-7 éves fiúcska ruháját ürülék és hányadék lepte. Ez utóbbiban jól kivehető volt az erősen hallucinogén annattomag (Bixa orellana) vöröses színe. Ez gyomrában és ürülékében is kimutatható volt. Noha valószínűleg a fiúcskát megfojtották, előtte durva ruháját olyan szorosra húzták rajta, hogy néhány bordája eltörött. Hogy miért szenvedett ennyit halála előtt a gyerek, egyelőre nem tudni.
A hatalmas inka birodalom fejlett kultúrájával és erős hadseregével a spanyol hódítást közvetlenül megelőző évtizedekben, a XVI. század legelején befolyása alatt tartotta a mai Dél-Amerika nyugati partvidékét. A kutatók eddig úgy vélték, hogy a gyermekáldozatokat a helyi előkelőségek, vezérek gyermekei közül választották ki négyéves koruk körül, majd papnők gondjaira bízták őket. Akiket végül nem áldoztak fel, maguk is papok, papnők vagy előkelőségek feleségei lettek. Az, hogy a földművelők gyermekei közül is válogattak áldozatnak szánt gyermekeket, talán arra szolgált, hogy az alattvalók féljék és tiszteljék őket.
