Holdkórosok és fantaszták napja
- Eszem ágában nem volt emigrálni, még a szovjet beavatkozás után sem – emlékezett vissza a József Attila- és Kossuth-díjas író, aki az ötvenes évek első felében az Írószövetség párttitkáraként, a Szabad Nép munkatársaként Nagy Imre támogatója volt. – Naivan azt hittem, hogy az akkor népszerű Nagy Imre és az akkor gyűlölt Kádár János között mindenképp kompromisszum születik – mondta Méray, aki a távozásról akkor döntött, amikor a rádióban elhangzott, hogy Nagyék „saját kérésükre” Romániába távoztak a budapesti jugoszláv nagykövetségről. Kádárék ígéretének nyilvánvaló felrúgása után – a hatalmától megfosztott kormányfőt budapesti lakására kellett volna szállítani - másfél nappal Méray már Jugoszlávián át Párizsba tartott. A francia fővárosban Nagy Imre értekezését megjelentetni készülő kiadótól kapott felkérést, hogy írjon tanulmányt az akkor még - később halálos ítélettel végződő - peres eljárás alatt álló miniszterelnökről. (A Nagy kétszáz oldalas munkáját Göncz Árpád juttatta ki. A későbbi köztársasági elnök emiatt került börtönbe.)
- Beláttam, hogy egy rövid írás kevés lesz, mélyebben kell ismertetnem Nagy Imrét és a forradalomban betöltött szerepét – mondta Méray, aki addigra már megismerte a párizsi baloldali gondolkodókat és úgy látta, a „kaviárszocialisták” lekezelő vállveregetéssel beszélnek Nagy Imréről. – Meg akartam mutatni nekik és a nyugati olvasóknak, hogy nem volt gyenge és határozatlan, hogy külföldről, utólag könnyű okosnak lenni – a szerző szerint hívei és ellenfelei körében senki sem volt, aki úgy fel tudta volna mérni, hogy mi is a Szovjetunió, mi az, amit el lehet érni, mi az, amit nem, mint Nagy Imre. Megszerezte Mihail Szuszlov - a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja - és Anasztasz Mikojan miniszterelnök-helyettes rokonszenvét és jóváhagyását, és az ígéretet arra, hogy amennyiben Magyarország meghagyja a földreformot és az államosításokat, úgy nagyobb mozgásteret kap a Szovjetuniótól. – Ez nem volt hazugság, a Pravdában október harmincadikán kiadott nyilatkozatot komolyan gondolták, a helyzet a következő napra változott meg radikálisan. Mire Mikojan visszatért Moszkvába, a kocka már el volt vetve – mondta Méray, hangsúlyozva, hogy az ezután meginduló szovjet csapatok láttán tett miniszterelnöki nyilatkozat – miszerint Magyarország kilépve a Varsói Szerződésből kinyilvánította semlegességét – nem szovjet- vagy oroszellenességből fakadt, hanem garanciát akart nyújtani Moszkvának, igazolandó, hogy a forradalom nyomán Magyarország nem csatlakozik a Nyugathoz – mint ahogy ez történt 1989 után.
A könyv kiállta az idő próbáját, mondta Vjacseszlav Szereda műfordító, aki Alekszandr Sztikalin történésszel közösen kutatott fel számos 1956-ról szóló dokumentumot az orosz levéltárakban. Az, amit a szovjet vezetés motivációjáról párizsi albérletében leírt Méray az emlékezetére, Nagy Imre beszédeinek gyűjteményére és a forradalmi napokban elhangzott magyarországi rádióadások szövegének a Szabad Európa Rádió által kiadott gyűjteményére hagyatkozva, azt a később előkerülő dokumentumok megerősítették.
Az orosz kiadás az eredeti szöveg fordítása, a szerző csak egy ponton változtatta meg álláspontját, amit a könyvöz írt tanulmányában jelzett: a korábbiakkal ellentétben úgy véli, Nagy Imre kivégzéséért nem a szovjet vezetést, hanem elsősorban Kádárt terheli a felelősség.
Ezzel szállt vitába a bemutatón részt vevő Viktor Sejnisz. A liberális közgazdász szerint ha Moszkva egy kicsit is akarta volna, megakadályozhatta volna Nagy kivégzését. – Kádár bűne megbocsáthatatlan, ám politikai pályájának értékelésébe beletartozik annak elismerése is, hogy a kádári konszolidáció akarva-akaratlan lehetővé tette a hatvanas években Magyarország „gazdasági felkészítését” 1989-re. – A Szovjetunióban ez nem történt meg – vélte Sejnisz, aki szerint Méray könyve hiába íródott ötven éve, az orosz olvasók számára nagyon is élő problémákat feszeget. – A forradalom elnyomásában fontos szerepet játszó akkori orosz nagykövetet, Jurij Andropovot ma márványtábla örökíti meg Moszkva szívében, nevét sugárút is viseli. Ma, amikor nálunk újra azt sulykolják, hogy az államérdek mindennél fontosabb, hogy az ember elsősorban az államot kell, hogy szolgálja, akkor Méray az emberi méltóság védelmét szolgálja a 21. századi Oroszországban az egyén és társadalom viszonyát is jól ábrázoló művével – adott aktuális értelmezést a könyvnek a Kremllel szemben álló Jabloko párt elnökségében is helyet foglaló Sejnisz.
Méray viszont úgy látja, hogy a könyv orosz megjelenése azt mutatja, hogy Oroszországban megvan a szándék 1956 megismerésére.
- Ma újra ott tartunk, hogy a külvilág nagyobb jelentőséget tulajdonít a forradalomnak, mint Magyarország, ahol 1956 politikai játékszerré vált. A mostani otthoni civódások a forradalom körül törpe gyermekjátékoknak tűnnek – mondta Méray. Nagy Imre 1989-es újratemetése egy múló pillanat volt, amikor az ország megértette, mit jelent ’56. - Máig nem mérik fel Magyarországon azt a tényt, hogy ’56 volt talán az egész magyar történelem egyetlen olyan eseménye, amelyik beleszólt a világtörténelembe, azzal, hogy egy birodalom felbomlásának megindítójává vált – jelentette ki a szerző, akinek egy álma teljesült azzal, hogy a könyv Oroszországban is kapható. – Harminc évbe telt, míg a könyv Magyarországon is megjelenhetett, de ha valaki azt mondta volna ötven éve, hogy egyszer Moszkvában leszek ennek a könyven a bemutatóján, hát azt biztosan holdkóros fantasztának gondoltam volna.
(Moszkvai tudósítónktól)
