Gyakran érezzük, csak alibi kellett ahhoz, hogy összeférceljék a ma is rajongás övezte dalokat. A Broadway- és a West End-musicalekkel ellentétben azonban fájóan kimaradt - valószínűleg nemcsak a nálunk is látható nemzetközi turnéváltozatból - a show. Nem is annyira erős a sztori vagy markáns a rendezés, hogy ne tűnjön fel a látvány hiánya. Megdöbbentő módon a ráadásnál érezzük: na, valami ilyesmit kellett volna csinálniuk az elmúlt másfél órában. Valószínűleg ezt ők is tudják, hiszen erre külön jelmezeket készítettek a főszereplőknek. Mondhatjuk, hogy ügyes, hiszen így boldogan mehet haza a közönség, megfeledkezve arról, hogy az előadás alatt csak akkor tapsoltak, amikor egy jól becsomagolt ABBA-dalt kaptak.

Görög szigeten, esküvő előtt játszódik a Mamma Mia!, a menyasszony közvetlenül a ceremónia előtt akarja megtalálni az apját. Egy ellopott naplóból kikutatja, hogy kilenc hónappal a születése előtt kikkel kavart a kedves mama. A három potenciális apajelöltet elhívja a menyegzőre, de apát nem talál, csak férjet a házasságtól rettegő anyjának.

A Budapest Aréna nézőteréből nagyobb tortaszeletnyit hasítottak ki a világszerte taroló musicalnek. A többit homály és függöny fedi. Az első előadásnál meglepő a fél ház. Már jó félórája megy a musical, mikor megjelenik vagy hárombusznyi izgatott ember. Na bumm, nem maradtak le semmiről, csak négy ABBA-slágerről.

A szünetben és az előadás végén rohangálok, hogy megtudjam, kik énekeltek a musicalben. Nem sikerül. Nem jegyzi ugyanis sem a plakát, sem a műsorfüzet, még egy kóbor szórólap sem. Így a Mamma Mia!-ból tulajdonképpen annyi maradt meg bennem, amit eddig is ismertem: a Dancing Queen, a Super Trouper, a Money, Money, Money, az S. O. S. És mi mást lehetne erre mondani: Thank You For The Music.

Jókor hagyták abba