Nem kevesebb mint 1,2 milliárd ember véleményét tükrözi annak a ma nyilvánosságra kerülő közvélemény-kutatásnak az eredménye, melyet az október elején létrejött külkapcsolatok európai tanácsa (European Council on Foreign Relations) és a Zürichben bejegyzett Gallup International közösen végzett el. 52 ország találomra kiválasztott 57 ezer, 18 éven felüli lakosát interjúvolták meg az Európai Unióhoz és az Egyesült Államokhoz mint globális hatalmakhoz, illetve rivális bázisokhoz fűződő érzelmeikről.

A magát az első páneurópai agytrösztnek tekintő intézmény arra a meggyőződésre jutott, hogy az emberek a többpólusú világot támogatják. Minden harmadik megkérdezett helyeselné, ha az Európai Unió befolyása nőne. Az EU kivételt képez a négy hatalmi központ között, melyekhez még az Egyesült Államok, Kína és Oroszország tartozik, amennyiben növekedését senki nem próbálja meg kiegyensúlyozni.

Az Emberek hangja címet viselő jelentés szerzői figyelemre méltónak nevezik, hogy a szervezetet, melynek katonai költségvetését csak Amerikáé múlja felül, és a legnagyobb számú békefenntartó erővel rendelkezik, pozitív erőnek nevezik. Alighanem az a tény, hogy a katonai missziókat NATO- vagy nemzeti zászlók alatt látja el, viszonylag kevésbé teszi fenyegetővé az Európai Uniót. A hatalom megoszlása a 27 tag között "lopakodó" világszereplővé teszi az EU-t, amely a fájó emlékek elhomályosulásával még az egykori európai gyarmatok támogatását is élvezi. Másrészről viszont olyan helyeken, ahol az unió kvázi koloniális erőként lép fel, mint Bosznia-Hercegovinában vagy Koszovóban, növekvő ellenállás mutatkozik befolyásával szemben. A világ polgárainak jelentős hányada, 39, illetve 37 százaléka ellenzi Irán és az Egyesült Államok fokozódó hatalmát, mint ahogy harmaduk nem bánná, ha Oroszország és Kína fontossága is alábbhagyna.

A jelentés arra a következtetésre jut, hogy az új világrendet nem pusztán a "kemény hatalom" (az a képesség, hogy gazdasági vagy katonai erővel kényszerítsék ki országok támogatását) egyensúlya, hanem a "puha" tényezők határozzák majd meg, azaz a kultúra, az eszmék és a politika vonzereje. Ezt az elméletet az úgynevezett "növényevő hatalmakról" - Dél-Afrikáról, Indiáról és Brazíliáról - alkotott viszonylag pozitív vélemény támasztja alá. Ezeknek az országoknak a felemelkedését a közvélemény nem kapcsolja össze globális katonai erőfölénnyel.