Ha lassan is, de őrölnek az igazságszolgáltatás malmai, s előbb vagy utóbb megszületik az első fokú ítélet is.

Amiből persze majd semmit nem tudunk meg arról, hogy mi is történt az ezredfordulón az ország második legnagyobb bankjának kulisszái mögött.

Nem derül ki például, hogy miért, és hogyan vált egy semmiféle képesítéssel, még érettségivel sem rendelkező egykori itt a piros, hol a pirosozó ügyfélszolgálati munkatársból a K&H üzletág igazgatójává, milliárdok mágusává, akinek milliárdos forgalmú magán és állami cégek vezérei mellett befolyásos közéleti személyiségek is keresték a kegyeit.

Az sem, hogy miért nem tűnt fel Szász Károly egykori felügyeleti elnök megveretése előtt senkinek (magának a Szász által vezetett felügyeletnek sem), hogy a második legnagyobb lakossági bankban valaki úgy játszhat a milliárdokkal, köztük az amúgy csóró állam „időlegesen feleslegesé vált” milliárdjaival, mintha a sajátja volna.

Nem (csak) a bíróság hibája lesz az sem, ha a laikus nagyközönség továbbra sem érti meg Kulcsár pénzügyi machinációit, a technikai számlák, kettős nyilvántartások és ideiglenesen szabadon lévő állami pénzeszközök világát, s hogy ebből egyesek miképpen gazdagodhattak meg.

Igaz, a laikus (kívülálló) többséget az érdekelné, hogy miért és hogyan történhetett meg mindez. Kik húztak (a vádlottakon kívül még) hasznot fehérgallérosok társasjátékából?

A büntetőbíróság azonban egészen más kérdésekre keresi a választ. Igaz-e, hogy Kulcsár Attila a sajátjaként rendelkezett a befektetők (személyes ügyfelei) pénzével, azaz sikkasztott? Ha igen, bűnös, ha nem, akkor nem.

S így tovább a többieknél, akik közül némelyeket sikkasztással, másokat pénzmosással, okirat-hamisítással, esetleg mindkettővel vádol az ügyészség. Kulcsár húszmilliárdot sikkasztott, de „csak” 8,3 milliárd forint kárt okozott a banknak; néhány milliárdot többször megforgatott, ezért a különbség.

A pénz nagy részét befektette, cégeket, ingatlanokat vásárolt, extra hozamot fizetett személyes ügyfeleinek, akik közül többen – de korántsem mindenki, sőt – ma már mögötte ülnek a vádlottak padján és tagadják, hogy bármit is tudták volna a bróker törvénytelenségeiről.

Ők csak odaadták magtakarított pénzüket „Attilának”, aki olyan ügyesen megforgatta azt, hogy a többszörösét fialta, mint bárhol máshol. Mi sem természetesebb ezek után, mint hogy az extra magas hozamot papírzacskóban szállítja házhoz taxis Gyuszi.

És még az is kiderülhet, hogy nekik van igazuk. Mit tudhatjuk. Az Energolról évekig mást sem hallottunk, mint hogy „az maga a gonosz, a maffia hátországa”, az „olajozás” fellegvára. Milliárdokkal rövidítették meg a költségvetést a cégen keresztül a vádlottak – mondta az ügyész a per kezdetén.

Aztán eltelt néhány év, s az ügyész meggondolta magát.

A nagy gazdasági ügyek sajátja, hogy mire bíróság elé kerülnek, már nem is olyan nagyok, mint amilyennek kezdetben tűntek. Ahogy a milliárdos Energol-ügy idővel párszázmilliós „szabálytalansággá” enyészett, még Kulcsár Attiláról is kiderülhet, hogy nem is sikkasztott, csak a szokásostól eltérő módon használta a befektetők pénzét.

feketegya@nepszabadsag.hu