A csúcs elé került munkadokumentum, amelyet a Le Monde szellőztetett meg, a légi, illetve a közúti közlekedést illetően a „szakítás kényszeréről” beszél: e kettő fejlesztése a jövőben csak végső esetben jöhet szóba. A francia kormány e helyett „integrált fejlődésről” beszél, amelynek része az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának húsz százalékos csökkentése is 2020-ig.

A franciáknál 17,1 kilométer autópálya jut ezer négyzetkilométerre, ez jóval elmarad az uniós dobogós három Benelux-ország 44-58 km-es mutatójától. Ezzel együtt a mintegy százhúsz, összesen 12 ezer kilométer hosszú sztráda az egész országot behálózza; a centralizált igazgatás-, és gazdaságszerkezetnek megfelelően általában Párizs irányában futnak a főbb vonalak. Egy 2005-ös versenyképességi felmérés – egytől hétig terjedő skálán 6,8 pontos osztályzattal – a világranglista ötödik helyére tette Franciaországot a szállítási infrastruktúrában (Magyarország a közepes 3,8 pontot kapta.)

Az autópályák jellemzően PPP-konstrukcióban, azaz állami megrendelésre, de a magánszektor bevonásával, koncessziós jogok megadásával épültek. Ennek megfelelően mintegy háromnegyedük fizetős, mégpedig kapus, nem pedig matricás rendszerben. Tavalyelőtt a Villepin-kormány az állami autópályatulajdon privatizálását kezdeményezte.