Nagyvonalúság és Bécs szerencsés találkozása
A szerződésben tízéves határidő szerepel, és van egy olyan kitétel, amely szerint a Batliner házaspár "saját használatra" visszakérhet egy-egy művet a gyűjteményből, de - amint erről négy gyermekükkel egyetértésben ők maguk biztosítanak - nem terveznek ilyesmit. Már csak a biztosítás, a szállítás bonyodalmai miatt sem - mondja Batliner úr, mintha csak örülne, hogy túl van a hatalmas anyag, úgy ötszáz rendkívül értékes kép Bécsbe szállításán és elhelyezésén. A Monet-tól Picassóig terjedő, Munch, Chagall, Miró, Kandinszkij és még számtalan remek alkotót felölelő gyűjteményből 280 darab azonnal a kiállítótermekbe került, ahol április elejéig megtekinthető.
Aki meg akarja érteni, miért e nagylelkűség, mi késztet egy szenvedélyes és jó ízlésű gyűjtőt, hogy öreg napjaiban megváljon kincseitől, vagy legalábbis attól az élvezettől, hogy nap mint nap gyönyörködjön bennük, annak a gyűjtés indítékát kell alaposabban szemügyre vennie.
Herbert Batliner nem vagyona gyarapításának szándékával vásárolt kora ifjúsága óta, sokkal inkább az a cél vezette, hogy majd hátrahagyjon valami érdemlegeset. Persze ehhez az anyagiakat sem ártott megteremteni. Az 1928-ban, Liechtensteinben született és felnőtt Batliner a pénzügyek igazgatásának képességét kétségkívül otthonról hozta. Édesapja a hercegség tanácsosaként 40 évig a liechtensteini állami bank igazgatója volt. Ő maga berni, innsbrucki és lyoni jogi és gazdasági tanulmányai - majd bírói tevékenységének évei - után 1955-ben Vadúzban alapít ügyvédi irodát, amely hamarosan világszerte ismert vagyonkezelő ügynökséggé fejlődik. Liechtenstein jogi adottságait kihasználva az iroda neves ügyfeleket segít az adóelkerülés törvényes lehetőségéhez, s Batliner ennek jegyében "feltalálja" a családi alapítvány intézményét. Az előírást teljesíteni tudó - másfél millió eurós minimális vagyonnal rendelkező - ügyfelei között Agnelli, a Fiat vezére éppúgy ott van, amint a rumgyáros Bacardi - és a sor hosszan folytatható lenne világszerte ismert milliárdosokkal.
A képzőművészet iránti rajongás mellett marad ideje és lehetősége más tevékenységre is: az ő nevéhez fűződik a sixtusi kápolna új orgonájának 2002-es megépítése, emellett alelnöke a nemzetközi Salzburg társaságnak, elnöke az Alber-tinát támogató alapítványnak.
A házaspárt a gazdag gyűjtemény szinte valamennyi darabjához személyes emlék fűzi. A bécsi megnyitón Rita Batliner megindultan válaszolt a kérdésre - vajon nehéz volt-e megválni ezektől a festményektől: nagyon is, olyan üres lett minden nélkülük! Azt a Mirót például születésnapjára kapta, a négy gyermek mindegyikének születését "megünnepelték" egy képpel, akadt elég alkalom családi megemlékezésekre. A Batliner-házban az öröm forrása mindig valamilyen festmény, képzőművészeti remekmű.
A gyűjtés irányát meghatározta az Ernst Beyelerhez, a híres bázeli galeristához fűződő barátsága: ötven évvel ezelőtt az ő hatására támadt fel érdeklődése a francia impresszionizmus és posztimpresszionizmus iránt, s valószínűleg tőle ered a tudatosság is. Batliner és neje, amikor csak módjuk volt rá, vásároltak Picassót - ma negyven van a birtokukban. Ugyanígy ismerkedtek az orosz avantgárd művészettel: az 1905 és '35 közötti alkotások, Chagall, Malevics szintén fontos szerepet játszottak. A fő gondolat az volt, hogy a gyűjtemény együtt maradjon. Ezért vitték alapítványba, amely a házaspár halála után is fennmarad.
A klasszikus modern gyűjtemény otthona most már Bécs. Az Albertina szabadon válogathat belőlük kiállításaira, cserében gondoskodik tárolásukról, állaguk megóvásáról. Rita és Herbert Batliner pedig már elkezdte a kortárs képek gyűjtését: végtére is üresek a falak, nem maradhatnak úgy.
