Navigátorok
Ahhoz, hogy a műholdas navigáció valóban célba juttasson minket, ahhoz a hardver és a térképszoftver összhangja, illetve "megfelelősége" is kell, a siker (vagy a kudarc) tehát már a vásárlásánál eldől - de csak utólag, menet közben derül ki.
Ha nem tudnánk, hogy mindenkit a saját biznisze foglalkoztat a legjobban, akár arra is gyanakodhatnánk, hogy az autóipar titokban összejátszik az utólag beszerelhető navigációs eszközök gyártóival. Mással ugyanis nehezen magyarázható, hogy a beépített navigációk - tisztelet a kivételnek - miért ennyire gyatrák, és miért hagyják szabadon a pályát a hordozható készülékek előtt. Hogy a sok százezres extraként rendelhető gyári masinák többségén még mindig nincs rajta Magyar-ország (Szlovákia, Lengyelország stb.) térképe, abba - bármennyire megszokhatatlan is - már kezdünk beletörődni. Léteznek azonban olyan visszatérő szoftver- és hardverhibák (teljes települések hiányoznak a térképről, magyar ékezetes betűk híján nem lehet beírni az utcanevet, le kell állítani az autót az útvonal újratervezéséhez, gyakran lefagy a program stb.), amelyeket ezen az árszinten már nehéz elfogadni.
Bármi is a pontos ok, a kereslet pillanatnyilag főként a mobil eszközökre irányul. Ha ebből a körből választunk - új készülékek esetén nagyjából 40 és 200 ezer forint közötti árért -, döntés előtt három betűszót érdemes megismerni. Ugyanis nagy valószínűséggel PDA-t, PNA-t vagy PMP-t fogunk vásárolni, s a három kategóriában csak annyi a közös, hogy mindegyik használható navigációs célra is. A PDA a tenyérszámítógépek angol nevének rövidítése, ezekhez beépített vagy kívülről csatlakoztatható GPS-vevő közvetíti a navigációs műholdak jeleit. A PNA kifejezetten navigáláshoz készült, de más programok (játékok, médialejátszók) is futhatnak rajta - ezeknél alaptartozék a beépített GPS-antenna. A PMP egy kisméretű multimédia-lejátszó, amelynél a filmnézés, a zenehallgatás, illetve esetleg a mobiltelefon-kihangosítás a fő funkció, de "mellékállásban" navigál is, ha van benne (vagy csatlakoztatható hozzá) "műholdvevő". Valójában létezik még egy negyedik kategória is, a navigációs képességű okos telefon: elég csak kikapni az autóból, ha célba értünk, és máris telefonálhatunk, vagy dolgozhatunk is rajta, megspórolva a laptopcipelés terhét (persze a kis méretnek és a nagy tudásnak ára van: az akkumulátor élettartama rövidebb, és a féltenyérnyi képernyő is kompromisszumkészséget igényel).
A navigációs PDA-k talán legnagyobb vonzereje, hogy a többségük Windows operációs rendszert használ, amelyen remekül fut a legelterjedtebb (magyar fejlesztésű) navigációs szoftver, az iGo. Idehaza erre a rendszerre esküsznek a legtöbben, nem feltétlenül lokálpatriotizmusból, hanem inkább a bőséges címjegyzék, a gyakori frissülés és a megbízható terméktámogatás miatt (ennyi a hazai pálya előnye). De a magyar piac nem csak szoftver-, hanem hardveroldalon is homogén: közel kétharmada egyetlen cég, a tajvani Miót forgalmazó LCP kezében van. Mivel az üzletekben is ezekbe a konstrukciókba botlunk bele a legkönnyebben, célszerű a készülékmustrát is velük kezdeni. Az új generációs P360-as és P560-as két jól ismert korábbi PDA-készülék - a Mio DigiWalker P350-es és P550-es - utódaként a napokban debütált. A két újdonság mind külsőre, mind belsőre nagyon hasonló, a P560-as azonban valamivel többet tud (például van benne Bluetooth, és vezeték nélküli internetezésre is alkalmas). A külsejüket a minimalista, modern dizájn jellemzi, a pontos navigációról pedig mindkettőben a SirFStar III (20 csatornás) GPS-vevő gondoskodik. A készülékeken a Windows Mobile 6 operációs rendszer fut. Újdonság az elődökhöz képest, hogy a P360-as belső memóriája (ROM) 1 gigabyte-ra növekedett, míg a P560-asé 2 gigabyte-ra, ami elvileg már filmnézésre is alkalmassá teszi őket. A bővíthetőséget az SD/MMC kártyahely biztosítja.
Ugyancsak Tajvanról érkezett a harmadik őszi újdonság, az A702-es GPS-telefon. Legfontosabb jellemzője, hogy ezt a szerkezetet ellátták telefon-billentyűzettel, szintén a Windows Mobile 6 operációs rendszert használja, wifi- és Bluetooth-kapcsolattal is rendelkezik, és ebben is van beépített GPS. A navigációs alkalmazásokat szolgálja a tartós fém ház és a karcálló, nagy fényerejű érintőképernyő (aki próbált már vezetés közben gombokkal navigálni, annak az utóbbi jelentőségét biztos nem kell magyarázni).
Mint már említettük, az iGo elvileg csak windows-os környezetben működik, s ez alól az "előtelepített" (navigációs programmal együtt árult) készülékek sem kivételek. A PNA-k jobbára ebbe a kategóriába tartoznak, de újabban sok PMP-t, azaz hordozható autós médialejátszót is GPS-vevővel és feltelepített navigációs rendszerrel kínálnak. A mostanában megjelent készülékek közül a BluePanther n4410BT említhető típuspéldaként: nagy képernyős, ellenálló tokozású, iGo-t futtató eszközről van szó, amely alapszintű médialejátszónak, sőt irodai alkalmazásokra (szövegszerkesztésre, prezentációkészítésre) is használható. Az előtelepített masinák nagy előnye a jól áttekinthető grafikus menü és az egyszerű működés (nem kell az operációs rendszert betölteni az alkalmazások futtatásához). Ez a BluePanthernél még egy elemmel kiegészül: a napokban piacra dobott készülék a létező legfrissebb, boltban nem is kapható iGo-verziót tartalmazza (2007 augusztusi keltezésű adatokkal).
A Garmin nüvi 660 egy másik iskolát képvisel: szintén a PNA és a PMP kategória "öszvéréről" van szó, de a rendszer nem az iGo-ra, hanem a NaviGuide 2006-os kiadására épül. Ebből adódóan Magyarország (a térség több országához hasonlóan) csak kissé elnagyoltan van rajta - mintha az adott ország csak az úthálózatból és a nagyobb városokból állna -, Nyugat-Európa viszont teljes részletességgel. (Kiegészítésként megvásárolható hozzá a NaviGuide Magyarország, ez már tartalmazza mintegy 3600 hazai település utcaszintű navigációjának adatbázisát.)
Az új készülékek többsége (így a BluePanther és a nüvi is) TMC-csatlakoztatásra képes, ami azt jelenti, hogy az útvonaltervezőt, illetve az élő hangos és/vagy grafikus navigációt ötvözni tudja az aktuális közlekedési információkkal, magyarul ki tudja kerültetni velünk a dugókat. Legalábbis elvileg, mert ez a szolgáltatás nálunk még nem igazán működik, Ausztriában vagy Németországban járva azonban jó szolgálatot tehet.
