A díjat a társaság az év legjobb, a volt szovjet tábor nemzetközi kapcsolatairól szóló monográfiájának ítéli oda. Érdekesség, hogy alapításának évében, 1987-ben Gati kapta a legelső Shulman-díjat, a Magyarország a Kreml árnyékában címmel kiadott művéért. A washingtoni Johns Hopkins Egyetem magyar származású politológiaprofesszora az első, aki kétszer is megkapta az 1938-ban létrejött, ma 3500 tagot számláló tudományos-szakmai szervezet egyik legrangosabb elismerését.

A Vesztett illúziók Magyarországon több mint tízezer, az Egyesült Államokban csaknem négyezer példányban fogyott el, és megjelent oroszul, szlovákul, illetve lengyelül is. Az amerikai kiadó a kritikai siker és a Shulman-díj hatására úgy döntött, hogy papírkötésben is megjelenteti. Tavaly ősszel, a könyv megjelenése utáni három hónapban Gati - mint feleségével összeszámolta - többet volt távol, mint otthon. Művét Washingtonon kívül többek közt New Yorkban, Bostonban, Los Angelesben és Minneapolisban is bemutatta.

A napokban - már a Shulman-díj odaítélésének ismeretében - a Torontói Egyetemen járt, ahol az újonnan felállított magyar tanszék szervezésében megtartott rendezvényen, zsúfolásig telt teremben elemezte az '56-os forradalom idealizmusát és az azt követő Kádár-rendszer pragmatizmusát. A több mint százfős hallgatóság fele kanadai-magyar volt, de, mint lapunknak elmondta, senki sem kifogásolta, hogy a forradalomról, bár nagy tisztelettel, de pátosz nélkül szólt. - Az ilyen előadásokból és a könyv eladási adataiból azt a következtetést vontam le, hogy igény van a kiegyensúlyozott történelemszemléletre, amely nem fekete-fehér alapon ítélkezik a múltról - mondta a professzor.

A könyv magyarországi hatását nem könnyű Washingtonból megítélni. Ám Gati azt mondta, érdeklődéssel olvasta Schmidt Máriának, a Terror Háza igazgatójának interjúját, amelyben kiegyensúlyozottan és számára meggyőzően nyilatkozott a fájdalmas kompromisszumokkal teli konszolidációs időszakok eredményeiről, beleértve még a Kádár-korszak pozitív vonásait is.

Kötete megjelenése óta Charles Gati több mint kétszáz levelet kapott, nagyjából fele-fele arányban magyar olvasóktól, illetve amerikaiaktól, akik megírták, hogyan figyelték ötvenegy évvel ezelőtt lélegzetüket visszafojtva, vajon sikerül-e Dávidnak legyőznie Góliátot. Sokan írták, hogy azóta is szégyellik, amiért Amerika a félrevezető szólamok ellenére tehetetlenül szemlélte a szovjet katonai beavatkozást.

Könyve új kiadásához Charles Gati új előszót is ír, amelyben részletesebben megmagyarázza a szovjet külpolitika Sztálin halála után bekövetkezett radikális változását. Ezt az 1955-ös osztrák békeszerződés, a Titóval való kézfogás, a genfi szovjet-amerikai csúcstalálkozó és a XX. pártkongreszszus fémjelezte.

Charles Gati