„A szavait követő felzúdulás természetesen hátrányosan érintette Summers professzor amúgy is ingatag rektori pozícióját. Egyúttal azonban értékes és tanulságos válaszokra sarkallta a kutatókat” – olvassuk a The Situationist magazinban.

Elisabeth Cady Stanton, a nők jogainak egyik első harcosa már százhatvan évvel ezelőtt úgy vélekedett, hogy a férfiak addig ne hivatkozzanak intellektuális fölényükre, amíg a nőknek is lehetőséget nem adnak a bizonyításra. „Majd ha nekünk is száz éve lesznek egyetemeink, akkor lehet igazsággal összehasonlítást tenni.”

2005-ben, amikor a nők immár csaknem száz éve járhattak egyetemre, Lawrence Summers, a Harvard akkori rektora elérkezettnek látta az időt az ítélet kihirdetésére: minthogy a nők a reáldiszciplínákban továbbra is le vannak maradva, alighanem kevesebb bennük az ilyesmihez a természetes tehetség. Lett is nagy égiháború tudósvilág-szerte. Summers egy meglehetősen divatos irányzat kutatási eredményeire hivatkozott. A Metazin is beszámolt róla, hogy egyre több kutató talál igazolást a nemek közti hagyományos munkamegosztásra az evolúció ősi követelményeiben.

A Tudományos Akadémiának külön bizottsága foglalkozik azzal, hogy a természettudományokban és a matematikában előmozdítsa a nők előmenetelét. A testület jelentést adott ki arról, hogy nem a tehetség hibádzik, hanem sok az előítélet és elavult az intézményrendszer.

A Psychological Science című folyóirat különszámban gyűjtötte össze a témáról megjelent tanulmányokat, és a szerkesztők azt írják a bevezetőben, hogy aki egyetlen magyarázatot keres a nők lépéshátrányára, az csalódni fog. Az egyik tanulmány kimutatja, hogy negyed századdal ezelőtt a tizenhárom éves korosztályban tizenháromszor több fiú ért el kiemelkedő eredményt matematikából, mint lány, ma pedig már csak 2,8-szor annyi. Ilyen rövid idő alatt ekkora biológiai változás elképzelhetetlen.

A lap azóta egy újabb kísérletsorozat eredményét is közzétette. Ebből az derül ki, hogy a nőket szorongással tölti el, ha kisebbségben vannak egy tudományos közösségben, és ez fékezi a teljesítményüket. Mint a kutatók írják: mind a nők, mind a férfiak olyan tudományos konferenciákon vennének részt szívesen, ahol sok a nő, de más-más okból…

A londoni Economistban egy olyan kísérletsorozatról olvastunk, amely azt látszik igazolni, hogy a férfiak jobb térbeli tájékozódása nem genetikai tényezőkkel, hanem bizonyos agyi funkciók gyakorlásával magyarázható. A kísérletek résztvevőinek a „kakukktojást”, a többitől eltérő tárgyat kellett azonosítaniuk egy rövid időre felvillanó térhatású képben. A férfiak jobb eredményt értek el. Ezután az „alanyok” egy részével békés kirakós számítógépes játékot játszattak, a másik részével sok lövöldözéssel járó tengeri ütközetet. Tíz órán keresztül. A „fiús” harci játékot játszó nők teljesítménye ugrásszerűen javult, és csaknem elérte az ugyanezt játszó férfiakét. Az öt hónappal később elvégzett újabb összehasonlításnál megállapították, hogy a nők megőrizték „tanult” képességüket.

Eddig azt hihettük, hogy a lövöldözős számítógépes játékok a fiúknak is ártanak. Most meg kiderül, hogy a lányoknak is hasznára válhatnak? Vagy a gyerekeknek egyként ártanak ugyan, de az egyenjogúságnak használnak?

Lawrence Summers