A gödi házba költözött, úgynevezett sztáredzők segítségével fogyni kívánó versenyzők könnyek között vallanak arról, miért rossz kövérnek lenni. Könynyek között búcsúztatják társukat, akit mellesleg ők maguk ebrudaltak ki a játékból. Hüppögve olvassák az otthoniak üzenetét, és sírnak, ha kísértésképpen meglengetnek előttük egy gúnyosan vigyorgó kolbászt. Zokognak reggel, éjjel meg este. Az ember már-már arra gyanakszik, hogy ez egy új fogyasztási technika; régen volt a vízhajtó meg a gőz, ma van a sírás; súlyproblémákkal küzdő birkózók, ökölvívók, figyelem!

A könnyzacskók gyakori ürítése különben érthető: a TV2 valóságshow-ja ennek finoman alá is játszik. Megalázó, nyilvános mázsálással. Két játékos ölelkezését leső ízléstelen, rejtett kamerás felvétellel. Olykor gonosz kísértésekkel: például a résztvevők elé tálalt somlói galuskával, amelyhez a lélekbulvárban jártas szerkesztők a hozzátartozók levelét is mellékelték, amelyet azonban a címzettek csak akkor olvashatnak el, ha felfalják az egyébként tiltott édességet. A túlsúlyos versenyzők vívódnak. Ülnek a somlói előtt, dolgozik bennük a gyomornedv, lüktet bennük a vágy, de megálljt parancsol a cél.

Ön dönt: sovány lesz vagy ember.

A show-jellegű zsírapasztást az úgynevezett sztáredzők irányítják: Schobert Norbert az emberarcú kiképzőtiszt figuráját hozza, Béres Alexandra a jóságos barátnőét. Schobert kedélyeskedik, csipkelődik az ellenféllel, olykor a tabloid újságok hasábjain intrikál, igazi bulvárfigura, Béres ellenben kedvesen visszafogott, látszik: kissé tájidegen ő itt. Miképpen a műsorvezető, Jakupcsek Gabriella is, aki egyszerre akar vicces lenni ("Szervusztok, picinyeim!"), meg tanárnős, nem nagyon tud mihez kezdeni a rá osztott szereppel. Úgy tűnik: ezúttal megvették kilóra.

Lehet, hogy a résztvevők zsírpárnákkal folytatott harca a valóságban hiteles, a képernyőn inkább csak vázlat, vágókép, tömegszórakoztatás. Villanások az edzőteremből, lecsöppenő izzadtságcseppek, lecsöppenő könnyek, semmitmondó párbeszédek, összefüggésükből kiragadott, így tehát értelmezhetetlen életképek. A klipszerűen gyors snittek, valamint az ostobácska feladatokra kihegyezett fricskázós bandaháború kiretusálja a versenyzők valódi, sziszifuszi küzdelmét. Nyoma sincs az alapigazságnak, amely szerint a fogyás, fogyni akarás főképp lelki folyamat, márpedig ahogy pszichológusok mondják: lelkünk a leglassabban változó szervünk. Ehelyett főleg a vicsorgó szerkesztői igyekezet látszik: legyen egy szépen fényképezett, pörgősre vágott műsor, tele elszánt csodabogarakkal, sűrűn patakzó könynyekkel, olykor drámával: cirkusz - kenyér nélkül. Artistáival a műsor zaklatott rohanása és nehézkesen komponált fordulatai miatt képtelenség azonosulni. Csupán azt tudhatjuk meg, hogy fogyni nagyon rossz dolog, úgyhogy a magam részéről maradnék a pluszkilóknál.

Ha lúd, legyen kövér.