Az asszisztens véletlenül Karcagi Lászlót írt a vizsgálati lapra Karcsapi László helyett. Van ilyen, mondták. A csajt elhagyta a férje, a gyereke megbukott matekból, most kezdjek vele kekeckedni? Meg aztán örültem, hogy a hajszálnyival magasabb koleszterinen kívül mindent rendben találtak, hagytam a fenébe az egészet. Zsebre gyűrtem a leletet, és el is felejtettem az ügyet.

Úgy fél év múlva megint dolgom volt az intézményben. Pulttól pultig küldözgettek.

- Karcsapi úr, ön nincs bent a számítógépes rendszerünkben! - csóválta a fejét egy illetékes. Akkor eszembe jutott a vérlelet.

- És Karcagi néven?

Megtaláltak. Minden stimmelt, a taj számom, anyám neve, születési időm, címem. Minden. Csak a nevem nem.

- Hogy a fenébe lehet ez? - csodálkozott az igazgató, amikor megkerestem a problémával. Aztán hívatta a rendszergazdát, aki elmagyarázta:

- Az a helyzet, hogy nagyon korszerű számítógépes rendszerünk van, amelyik folyamatosan csekkolja önmagát. Éjszaka, amikor a betegek otthon alszanak, ellenőrző programokat futtat az adatbázisban, hogy kiszűrje a hibákat, kettőségeket. Így bukkanhatott rá, hogy egy beteg két néven szerepel. Kiválasztotta közülük a valószínűbbet, a Karcagit, a másikat pedig törölte. Mert már elnézést, micsoda hülye név az, hogy Karcsapi? Megtudtam, hogy a helyzeten nem egyszerű változtatni, a rendszerbe nem lehet csak úgy kívülről beleturkálni. Minden adat személyiségi joghoz fűződik, tehát titkot képez. És még csak az hiányozna, hogy némelyek a májzsugort agyzsugorra javítsák, halottakat feltámasszanak, élőket meghalasszanak, és hónapokra betegállományba menjenek számítógépes manipulációk révén! De azért megígérték, hogy kijavítják a hibát.

Nem javították ki. Legközelebb a tb-igazgatóságtól kaptam Karcagi névre címzett levelet. Mikor utánajártam, hogy lehet ez, kiderült: hálózatba kötötték az egészségügyben lévő számítógépes rendszereket. Így ment át a rossz név a tb adatbázisába, amely korszerű rendszer lévén, állandóan ellenőrzi önmagát, és kitörölte a Karcsapi nevet. Bevittem az igazgatóságra az összes fellelhető igazolványomat, a családfámat egészen az 1600-as évek elejéig (a bácskai Karcsapiak elismerten nagy lúzerek voltak már akkoriban is). Megígérték, hogy a hibát kijavítják.

De ők sem javították ki. A legközelebbi levelet az adóhatóságtól kapta Karcagi László. Iszonyatos büntetést szabtak ki rá, mert nem fizetett adót. Később kiderült, összevezették az egészségügyi nyilvántartást az adónyilvántartással, hogy kiszűrjék a bliccelőket. Ekkor lett Karcsapiból Karcagi az adóhatóságnál is. Volt még aztán pár nehézségem. A bank nem akart kifizetni a folyószámlámról, nem engedtek át a határon az útlevelemmel, kekeckedtek a jogosítvány meghosszabbításánál... Derekasan harcoltam az ősi Karcsapi névért, de amikor megszületett a gyerek, és cz-vel írták a nevét az anyakönyvbe, akkor megroggyantam. Elnéztem szegény kicsi Karczagi Pétert a szülészeten, és arra gondoltam, hogy ha most nem hátrálok meg, akkor zabigyerek lesz belőle.

Meghátráltam. Hagytam, hogy futótűzként terjedjen a Karcagi név a különféle adatbázisokban. Nemsokára egy közeli rokont is találtam Nyíregyházán. Eredetileg Karsainak hívták, de egy igazoltatásnál véletlenül Karcaginak írták fel... Rendesek a nyíregyháziak, disznóvágáskor küldenek kóstolót, mi meg Pesten nyaraltatjuk a gyerekeket. Visszük őket az állatkertbe, bár mostanában, hogy nagyobbacskák, inkább a peepshow-ban időznek szívesebben. Így, ahogy visszagondolok a történetre, tulajdonképpen egész jól megúsztam. A leghúzósabb az volt, hogy az összes ősöm sírkövét át kellett vésetnem Karcagira. Nem is hiszik, milyen baromira drága manapság a sírköves.

Néha-néha, különösen hidegfront idején, felébredek az éjszaka közepén verejtékben úszva, és azt hiszem magamról, hogy megint Karcsapinak hívnak. Másnap elszaladok a pszichiáteremhez. Szerencsére ezt már elég jól tudják gyógyítani. Egy kicsit megemeli a gyógyszeradagomat, és az életünk megy tovább adatbázisból adatbázisba.