No nem uniós fejlesztésekről volt szó - mindenesetre az ügy kapcsán napirendre került a "korrupt szocialisták szatyorban viszik haza a közpénzeket" téma. Ez volt az érzelmi előhangolás fázisa.

(Épp a tegnapi Népszabadság számolt be egyébként a Zuschlag-féle ifjúsági szervezetekből álló "hálózat" ügyében a legfrissebb fejleményekről; úgy tudni, az ügyészség több mint húszmillió forintnyi európai pénzre bukkant a papírok között. Ezek a pályázati pénzek azonban egy olyan közös európai ifjúsági programból származnak, amelynek semmi köze a Magyarországra érkező fejlesztési pénzekhez, vagyis ahhoz a bizonyos, sokat emlegetett 8000 milliárdhoz. Már csak azért sem lehet köze egyébként, mert a gyermek- és ifjúsági programok sehol Európában nem részei fejlesztési terveknek. Aki tehát ezeket hívja le jogtalanul, az nem a Magyarországnak járó modernizációs büdzsét rövidíti meg, hanem magát az Európai Bizottságot. Félrevezető tehát az ifjúsági pályázatok esetében is "uniós pénzekről" beszélni, mert e kifejezésnek a magyar közbeszédben sokkal konkrétabb tartalma van. Ugyanakkor nem lehet kétségünk afelől, hogy a Fidesz ezt a szócsavarási lehetőséget sem fogja elmulasztani, hogy megpróbálja lejáratni az uniós támogatások témáját.)

Aztán jött Weiszenberger László lebukása, aki Zuschlag Jánosra hivatkozva egy videofelvétel szerint azzal turnézta végig kiskunhalasi barátait, hogy tisztes százalék ellenében képes garantálni egy-egy pályázat sikerét. Bár a kistérségi megbízott száját egyetlenegyszer sem hagyja el az "uniós" szócska, némi tendenciózus szerkesztéssel (köszönet a Hír TV kommentátorának) azért bele lehetett keverni a brüsszeli pénzeket az ügybe. Ugyan azóta egyértelműen kiderült, a szalagon látható vállalkozó soha nem kapott uniós támogatást, mégis csakhamar maga a jobboldal vezére vonta le a kíméletlen konklúziót, amit azóta is kitartóan ismételget: "lopják az uniós pénzeket".

Hogy e négy szó végleg megüljön az állampolgári fejekben, előkerült még a dögei polgármester története is, aki egy immáron valóban uniós iskolaberuházás kapcsán éppen arról tanácskozik egy vállalkozóval, hogy miként fölözhetné le a támogatás egy részét. Bár itt már megállni látszik az uniós források körüli korrupció gyanúja (értsd: itt kerülnek először a képbe egyáltalán uniós pénzek), a dolog szépséghibája, hogy a hangfelvételen nem egy az uniós pénzek odaítélésében illetékes döntéshozó ígéri, hogy némi hálapénz fejében elintézi egy pályázat kedvező elbírálását, hanem egy akkor már megítélt támogatás egyik kedvezményezettje (tehát valamikori pályázója, és nem a "pénzosztó") latolgatja egyik kivitelezőjével, hogy mennyit is lehetne észrevétlenül lecsippenteni a kapott pénzből. (Most nagyvonalúan hanyagoljuk a tényt, hogy a hírbe hozott dögei polgármester 2002-ben fideszes támogatással szerzett mandátumot.)

Világos, mint a vakablak. A fejlesztési forrásoknak még a közelébe sem jutó Zuschlag ismeri Gyurcsány Ferencet; Weiszenberger állítja, hogy ő pénzvisszacsurgatásban utazik, és nagypályás; Vincze Ferenc Dögéről pedig majdnem látott már uniós pénzt. (Erről a "majdnem"-ről később.) Ebből sikerült a Fidesz propagandafelelőseinek összebarkácsolniuk elhíresült tételmondatukat. Hogy az alany (a kormány), az állítmány (lopja) és a tárgy (az uniós pénzt) egyetlen napvilágot látott ügyben sem került még csak egymás közelébe sem, a jelek szerint az ellenzéket nem igazán zavarja. S bár nincsenek erre vonatkozó kutatásaim, vélhetően az emberek zöme sem bíbelődik efféle részletekkel. Ahogyan Kövér László fogalmazott a minap; az amőbából szép lassan vörös polip lett. Mármint a közvélemény egy részének szemében.

Egyébként a helyzet a konkrét esetekben korántsem annyira reménytelen, mint amennyire azt a Fidesz sugallja. Hisz egyrészt jól érzékelhetően megmozdultak az igazságszolgáltatás fogaskerekei, azaz minden esély megvan arra, hogy a bűnös módon ügyeskedők megkapják méltó büntetésüket, másrészt a dögei esetben a beruházás megvalósulásának szabályosságát ellenőrizni hivatott terepszemle és számlavizsgálat még hátravan. Tehát még akár az is előfordulhat, hogy az uniós pénzeket egész egyszerűen ki sem utalják a szóban forgó projektnek.

Mindenestre kár tagadni, a trükk beválni látszik. A témáról innentől sokaknak már csak ez az egy orbáni mondat jut majd az eszébe. Az uniós pénzeket ellopják. Egyszerű és hatásos. Még az sem számít, hogy hazug és alattomos. Hazug, mert az elmúlt hetek korrupciógyanús ügyeiből, mint azt az imént levezettük, nem következik semmi hasonló - s talán mégsem a kormánynak kellene bizonyítania ennek ellenkezőjét. Mert hogy is van ez? A hazai (tehát NEM uniós) területfejlesztési támogatások, ha azokra rárepül valaki, rögtön uniós pénzzé változnak? Kiskunhalas és Döge volna az ország lakmuszpapírja? Weiszenberger meg a szocik országos hatáskörű pénznyelő automatája? Ugyan, kérem. Nem beszélve arról, hogy a helyhatósági választások után a térkép közismerten narancssárgában pompázik, azaz a honi közigazgatás "nagy része" fideszes kézben van. Ha országos léptékű, szisztematikus síbolás folyna, azt bizony "nagy részben" a Fidesz-központból kellene irányítani.

S hogy miért neveztem alattomosnak e tudatosan felépített hisztériakampányt? Mert bizony valós jelenségeket mutat fel, amelyektől joggal szorul ökölbe minden normális ember keze. Hogy ti. vannak huszonévesek, akik azért szállnak be a politikába, hogy lopjanak. Hogy vannak tényleges döntési jogkörrel nem bíró, ámde jól informált figurák, akik azt a látszatot keltik pályázói körökben, hogy képesek beleszólni az elbírálás folyamatába, pedig csak valamivel előbb tudják a végeredményt, mint az aspiránsok. Hogy közpénzes beruházásoknál a túlszámlázás, a pénzvisszafolyatás bevett magyar úzus. Most a Fidesznek köszönhetően egy csokorban csodálkozhatunk rá ezekre, majd mielőtt felocsúdnánk döbbenetünkből (már akinek új mindez), már kapjuk is az arcunkba a szokásos refrént: na most már aztán Gyurcsány Ferenc tényleg mondjon le!

Ki van ez találva.

Félreértés ne essék, nem az a baj, hogy a szocialistákra rossz fényt vet mindez. Hanem hogy elveheti egy egész ország kedvét az uniós forrásoktól (azaz a pályázástól), és ezzel együtt akár még az esélyt is, hogy sikeres legyen a hazai fejlesztési folyamat. Alakul a magyar modell. Fürdővízzel a gyereket is. A kormányt besározni, még azon az áron is, hogy ezzel 10 millió ember veszít végül. Lelkük rajta, akiket illet.

Jó hír viszont, hogy a velejéig korruptnak beállított unióspénz-osztási szisztéma mondvacsinált fideszes leleplezése immáron - nyilván a felütés hatásosságán felbátorodva - szembeötlően komolytalan és átlátszó érveléssel párosul. Szijjártó Péter szóvivőt idézném: "Sem az országon, sem az embereken nem látszik, hogy Magyarországra uniós pénzek érkeznének, ahogyan azt a kormány hangoztatja. Az ember járja az országot, beszélget pályázókkal, vállalkozókkal, önkormányzati vezetőkkel - világossá válik, hogy ez a pénz valahogy nincsen. Márpedig a pénz megérkezett, valahol lennie kell. És az elmúlt hetek botrányai világosan rámutattak, hogy ezt a pénzt ellopják." Vagyis a főkommunikátor megkérdezett néhány embert, hogy találkoztak-e uniós pénzekkel, meg ő maga is körülnézett csöppet, ám egy nyamvadt eurót sem találtak sehol. Világos: a maffia keze van a dologban. Agyrém.

Felhívnám a figyelmet egyébként az igeidőre: a pénz megérkezett. Na már most. Rögzítsünk két dolgot. A 2004-től 2006-ig tartó I. Nemzeti fejlesztési terv kifizetései még nem zárultak le, mivel a brüsszeli forrásoknál utófinanszírozás van, vagyis csak a megépült, számlával igazolt beruházások kaphatnak uniós pénzt. A 700 milliárdos keretéből eddig közel 500 milliárd forintot utaltak ki. S hogy hol ez a pénz? Szijjártó és interjúalanyai miért nem találják? Ez valóban rejtély. Eddig ugyanis 6000 beruházás fejeződött már be, s ezek listája bárki által megtekinthető az interneten. További bő 11 ezer projekt van még folyamatban. Azaz hogy hol a pénz - arra éppen 17600 válasz létezik. Igaz, kissé hosszadalmas volna végigmondani őket.

Az ellenzéki fejekben uralkodó zűrzavar másik jele, hogy Orbán Viktor az uniós pénzek lenyúlásának népmeséjét rendre jelen időben tálalja. Szerinte ellopják a pénzeket, vagyis vélhetően az aktuális, 2007 és 2013 között futó Új Magyarország fejlesztési tervre céloz. Nos, ebből valóban nincsen még egy fillér sem az embereknél, éppen a már említett utófinanszírozásos logika miatt. (Az első apróbb tételek kifizetése ezekben a hetekben várható, a legegyszerűbb pályázattípusok, például kisgépek vásárlása esetében - ahol is egyszerűen lehet a teljesítést számlákkal igazolni.) Szóval a nagy talány, hogy hol az a temérdek pénz, nem is olyan nagy talány. Csak érteni kellene a fejlesztési folyamatot.

Egyébként nem lep meg, hogy Orbán Viktor nem érti. Voltak már erre utaló jelek korábban is. Például amikor az Új Magyarország fejlesztési tervről azt mondta, hogy annak tartalmáról végső soron majd az emberek döntenek a 2006-os országgyűlési választásokon. A valóság ehhez képest az, hogy a fejlesztés fő irányairól szóló, Brüsszel által is láttamozott dokumentumot akkor, a választások után már nem lehetett volna módosítani. Az ellenzéki vezér mégis még egy hónappal ezelőtt is arról beszélt egy rádióinterjúban, hogy az emberekkel közösen kellene kijelölni a fejlesztési prioritásokat, és többet kellene fordítani oktatásra, egészségügyre. Miközben ezek a viták már réges-rég eldőltek. Ráadásul a Fidesz éppen azért nem kívánt részt venni bennük, mert nem fért volna bele az ellenzék kommunikációs stratégiájába röviddel a 2006-os kampány előtt, ha a balliberális kormánnyal érdemben egyeztetgetnek össznemzeti ügyekről. Utólag már bánják talán, hogy így döntöttek. (Ettől persze még lehet és kell is kritikusan szemlélni a jelenleg zajló fejlesztési folyamatot. Magam is bíráltam már - lásd: Széchenyi beájulna, Népszabadság Hétvége, 2006. augusztus 13.)

Apropó utólag. A mostani rablóbandázás közepette nem árt felidézni, hogy miként is támadta a Fidesz az első fejlesztési tervet annak idején - csak hogy képesek legyünk a helyi értékükön kezelni EU-s pénzekről szóló felvetéseiket. Először azzal próbálták meg elvenni az ország kedvét az uniós tagságtól, hogy hónapokon át azt szajkózták, nettó befizetői leszünk az EU-nak. Azaz csúnyán ráfizetünk a csatlakozásra. A gyengébbek kedvéért ez azt jelentette, hogy Orbán szerint a magyar adófizetők pénzéből turbózták volna fel a német és francia középvállalkozásokat. Miután világossá vált, hogy micsoda kóklerbeszéd is ez, hónapokig vészmadárként azt károgták, hogy önrész hiányában nem leszünk képesek lehívni az uniós forrásokat. Ez sem jött be (lásd fentebb). Közben időről időre azt is belekiabálták a világba, hogy az unió leállíthatja a támogatások folyósítását. Nem állította le.

Régi vágású hazafiként bizony gyomorforgató látni, hogy a Fidesz a mai napig nyilvánosan azért drukkol, hogy az uniós támogatások utánkövető vizsgálódásai minél több hibát tárjanak fel, és az sem felemelőbb, hogy továbbra is kéjesen azt latolgatják, vajon mikor fagyasztja be az EU a támogatások folyósítását a "pénzek elsíbolása" miatt. Ehhez képest eltörpül, hogy már az Állami Számvevőszék vonatkozó friss jelentését is megpróbálják beilleszteni hisztériakampányukba. Szó se róla, a számvevőszék elemzése nem túl hízelgő a kormányra nézve. Beszél diszfunkcionális intézményrendszerről, hézagos jogi szabályozásról, értelmetlen törvénymódosításokról meg felkészületlen köztisztviselőkről is. Ám a támogatások nyomtalan eltűnését - láss csodát - nem említi. Tán mert ott értenek is hozzá?