Vihar a Práter körül
Hogy milyen volt az "igazi", azt az 1944-es tűz miatt ma már csak régi ereklyék, megsárgult fotók, festmények, rajzok őrzik, no és néhány nagyon idős mutatványos emlékezete.
A vita tárgya, hogy milyen és mekkora korszerűsítést tesz szükségessé a fejlődés. Erről mond véleményt a tulajdonos jogán a város is, amely egy négy évvel ezelőtti pályázat alapján a hasonló parkok szakértőjének számító francia Emmanuel Mongont bízta meg a korszerűsítéssel - igaz, azóta a teljes átépítés tervét elhalasztották, a határidőt, a projektet minduntalan módosították. A bejárati rész megszépítése azonban nem tűr halasztást: a 2008-as labdarúgó Európa-bajnokságon újabb látogatói rohamra lehet számítani, már csak a fő helyszín, az Ernst Happel stadion közelsége miatt is.
Nem csak ez az oka annak, hogy a téma nem került ki a figyelem középpontjából a tavaszi üzemkezdés után. Egy szelíd - mert egyelőre még politikai halottal se járó - krimi borzolja most Práter-ügyben a kedélyeket. Kiszivárgott ugyanis egy PR-ügynökség állítólagos tanulmánya, amely a szóbeszéd szerint a Práter-szövetség - az itteni vállalkozók - megbízásából készült, és pontos cselekvési menetrendben rögzíti, miként győzhetik le a mutatványosok a nagy ellenfelet, a Városházát. Nem kevesebb a teendő, mint a korszerűsítés fő felelősének tartott Grete Laska alpolgármester asszony lejáratása. Ha ő hitelét veszti, ha helyzete pártján belül megrendül, népszerűsége a külvilágban hanyatlik, akkor gyerekjáték felülkerekedni, sutba dobatni azokat a Práterre vonatkozó terveit, amelyek ütköznek a vállalkozók érdekeivel - érvel a tanulmány. A stratégia sokrétű: az útban lévő alpolgármester szisztematikus támadásával, lejáratásával párhuzamosan új kapcsolatokat kell kialakítani más szociáldemokrata várospolitikusokkal. Ezek erősítésére, a práterbeliek jóindulatának bizonyítására minden eszköz megengedett, s ezek közé tartozik, hogy az SPÖ kiválasztott vezetői belepésre jogosító kedvezményes bérletet kapjanak - tanácsolják állítólag a szakértők.
A készítő és megbízó akarata ellenére nyilvánosságra került dokumentum páratlan felháborodást váltott ki. Grete Laska hivatala ízléstelenségről és túlkapásról beszél, és arról, hogy a Práter megújításra vonatkozó tervek lejáratására már régebben beindult a lobbi, de ez a személyeskedés új, és megengedhetetlen motívum. A reklámszakma vezetői - fenntartva, hogy a kiszivárogtatott dokumentum tán hamisítvány - azt az alapszabályt ismételgetik, hogy az ágazat kódexe nem enged személyre szóló támadást, vagyis, ha igaz, amit a papír tartalmaz, akkor ők ezt a módszert elítélik. Az érintett PR-cég, a Pleon Publico szerint az egészből csak annyi igaz, hogy szakértőik kidolgozták azokat az érveket, amelyekkel a práterbeli vállalkozók jobban alátámaszthatják a nyilvánosság előtt, miért ellenzik a Városháza átalakítási terveit. A kiszivárogtatás egyetlen célja - mondják - a figyelemelterelés: most lehet kérődzni a nemtelen támadáson, ahelyett, hogy a lényegről, az Óriáskerék előtti tér korszerűsítéséről lenne szó.
A Práterbeli Vállalkozók Szövetsége egyszerűen cáfolja, hogy ő adott volna megbízást a koncepció kidolgozására, miközben tény, hogy az eddigi elképzelések közül jó néhányat már meghiúsított. Az eredeti tervben szerepelt például az, hogy a vurstli területét bekerítik, és oda csak belépődíj ellenében lehet betérni. Ez sértette a kereskedők érdekeit, hiszen manapság az éppen csak arra sétálók is kedvet kaphatnak egy-egy körhintamenetre vagy egyéb mulatságra, bámészkodókból így könnyen lett fizető vendég. Ha fizetni kell, kevesebben fognak betérni.
Szerencsére a francia tervező néhány ötlete pénzhiány miatt magától elhalt - nem lesz például kötélpálya az Óriáskerék és a Vásárváros között, elmarad egy XIX. századi minta alapján tervezett "történelmi" vízi siklópálya megépítése. 2006-ban a számvevőszék szigorú dorgálása nyomán kegyvesztett lett a francia tervező, lévén még hozzá sem kezdett a munkához, máris irdatlan pénzeket emésztett fel alkalmazása. Elült a vita, egészen addig, amíg nyilvánosságra nem került az új, immáron csakis a bejárati részre vonatkozó terv. Az új, barokkos homlokzat a régi bécsi hangulatot lenne hivatott felidézni, oszlopok és oszlopfők között haladna a látogató az árkádos építményen át a pénztár felé - útközben kis múzeumot is meglátogathatna, hogy képet kapjon az intézmény nagy múltjáról.
Ez utóbbinak egyébként nem elhanyagolható magyar vonatkozása van: az Óriáskerék két megalkotójának egyike ugyanis honfitársunk volt. Steiner Gábor, a Velence Bécsben elnevezésű lagúnautánzat üzemeltetője 1896 tavaszán állt elő Walter B. Basset angol mérnökkel együtt a bécsi vurstliban építendő forgószerkezet ötletével, gúnyos megjegyzéseket, közderültséget keltve. Steiner nem hagyta magát, s miután kijárta az engedélyeket, bebizonyosodott, tényleg nem tréfa volt az egész. 1897. július 4-én, a Ferenc József trónra lépésének 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek keretében 0,75 m/sec sebességgel megindult a 61 méter átmérőjű összesen 430 tonna súlyú Óriáskerék.
A létesítményt az évek során tökéletesítették, elsősorban a biztonságot fokozták, ezzel megnehezítve azoknak a dolgát, akiket a magasság öngyilkos ugrásra csábított. 1915-ben a terület új tulajdonosa megtagadta a szerződés meghosszabbítását az építőüzemeltető családjától, és elrendelte
lebontását, ám szerencsére a család nem volt hajlandó kifizetni a munka tetemes költségét, és ezzel megmentette a szerkezetet.
A tervezőnek és a kivitelezőnek nem sok szerencsét hozott a mű. Basset 44 éves korában koldusszegényen hunyt el, az alapító örököse, Eduard Steiner, az 1919 és 1938 közötti tulajdonos pedig nem jött vissza Auschwitzból. 1944-ben tűz pusztította a szerkezetet, s a harminc kocsi fele alaposan megrongálódott, de már 1945-ben, az Operával és a Stephansdommal együtt megkezdődött a helyreállítása. 1947-ben már ismét teljes pompájában működött.
A 100. évfordulót nagy felújítással ünnepelték: akkor tíz tonna régi festékréteget távolítottak el a szerkezetről, s öt tonna új, más színt vittek fel. Kisebb újdonságok évről évre vannak, annál is inkább, mert a Riesenrad korántsem csak a külföldi turisták kedvence. A hazaiak is rendszeresen befizetnek egy kis szédülésre, no meg a látványra, sok ifjú házas első útja a magasba vezet. Népszerű a nemrégiben beiktatott "luxuskocsi": ennek maximum 15 főnyi bérlője jugendstíl környezetben fogyaszthatja a háztetők felett, közelebb az éghez a megrendelt koktélokat, kávét, süteményt.
Érthető az óhaj, hogy a létesítménybe méltóbb bejáraton át jussanak be a belépti díjat fizetők. Az új homlokzattervet azonban mértékadó építészek is egyszerűen giccsesnek találják - vagyis megint dúl a vita, és bizonytalan, hogyan és micsoda lesz egyáltalán készen a kitűzött 2008 májusi határidőre. Ez az a vita amelyről sokak szerint a ki tudja, milyen forrásból származó PR-tanulmány elterelhetné a figyelmet. Hátha közben észrevétlenül elkészülhet a senkinek sem tetsző építmény, avagy az egész átépítés ötlete elfelejtődik.
Bécs, 2007. október
