A lány édesapja ezekben az időkben misszionárius öccséhez hasonlóan szintén alkalmas lett volna a kivégzésre. Képesnek látszott ugyanis bármely koholt vádat bevallani, de vele elsiették a dolgot: már öt évvel ezelőtt lelőtték. Eredetileg hazaárulásért, végső soron kémkedésért.

Akkoriban éppen idegen hangzású nevek viselőit keresték egy nemzetközi összeesküvés bizonyítékainak összeállításához. Így esett a választás báró Voicire, a francia nagykövetség második világháború alatt volt munkatársára, Mária édesapjára.

Voici, mint az később kiderült, vesztére nősült Budapesten. Miután odahagyta a követséget, öccse ajánlatára maga is szolgálatot vállalt a békemissziónál. A kiugrott diplomata állampolgárságát megtartotta, tehát magyar ítészekre tartozóan hazát csak bonyolultan árulhatott volna, feltehető, hogy utóbb ezért bukkant fel francia kémként a magyar közéletben.

A kirakatperek koholói ilyen apróságoktól persze nem hagyták zavartatni magukat. Ahol fát vágnak, ott forgács is hull. A lényegre koncentráltak, vagyis az egykori uralkodó osztály és kiszolgálóinak folyamatos likvidálására.

Valószínűleg ez a felismerés ösztökélte szökésre a bárót: nem akarta megvárni, míg valamilyen ürüggyel a bitó alá vezetik. Őrzői meg azt nem akarták, hogy ne lehessen kötélre juttatni, ezért aztán résen voltak és szökés közben lőtték le.

A hazatelepülés, azaz a Franciaországba való visszatérés gondolata a fiatalabb Voici fejében ekkor erősödött meg, de jöttek a rehabilitálások és újratemetések, itt volt gyámoltalan sógornője és unokahúga. Maradt hát Magyarországon. Annak ellenére is, hogy nem sokkal később fel kellett ajánlania lakását az államnak. Tudniillik testvére egy rózsadombi házat hagyott szeretteire, ami aztán felette megtetszett a kémper előkészítését irányító s a házkutatásra a Voici-villába érkező karhatalmista őrnagynak.

A hortobágyi táborból Nagy Imrére hivatkozva a francia nagykövet hozta ki őket, és a karhatalmista parancsnok vitette vissza mindhármukat. Ez a sajátságos lakhelycsere ötvenhat őszén és ötvenhét tavaszán megismétlődött.

Ekkor Voici az asztalra csapott. Elég volt. El innen. Ez sose lesz Mária országa! Itt Isten szolgáit is lelövik. Mégis hazajöttek, vissza Magyarországra, amikor az őrnagy mentességet ígérő hívólevelét Párizsban megkapták. Voicit a Ferihegyi reptérről egyenesen a vesztőhelyre vitték, lévén a halálos ítéletet még távollétében meghozták.

Később aztán a francia nagykövet kérésére a francia földbirtokos két fiának, a két Voicinak justice mordját újfent elismerték és kinyilvánították. Az özvegy és lánya visszaköltözhetett a Rózsadombra. Mária - a karhatalmista őrnagy fiával együtt - bekerült az úttörővasút elitjébe, kijárhatott egy művészeti középiskolát, utána felvételi nélkül felvették az egyetemre. Mikor belépett a pártba és vezető beosztásba került, soron kívül megkapták a Trabant-kiutalást. Négyszemközt el is ismerte udvarlójának: "Mindent annak köszönhetünk, hogy apáékat kivégeztétek."