Felsmann Balázs, az anyag kidolgozásáért felelős gazdasági tárca szakállamtitkára nem kívánt véleményt alkotni arról, hogy az anyagot miért nem küldtük el időben, és az mikor lesz kész. Leszögezte: a minisztérium a “közigazgatási egyeztetésre alkalmas” változatot már letette az asztalra. Ahhoz az információnkhoz sem kívánt véleményt fűzni, hogy a terveket állítólag kormányszinten most igyekeznek összehangolni a környezetvédelmi stratégiával, illetve az energiatakarékosságra fordítható jövő évi források csak a költségvetés szeptember végi elfogadásával váltak láthatóvá.

Úgyszintén nem kívánta megbecsülni, hogy 2016-ig az állam energiatakarékossági célra mennyi uniós illetve saját forrást kíván fordítani. Korábban Kóka János gazdasági miniszter arról beszélt, hogy erre az időszakra a kormány a hagyományos lakások korszerűsítésére 15-20 milliárd forintot fordítana, amihez az állami Magyar Fejlesztési Bank (MFB) 100 milliárdos hitelkerete társul. (Azóta kiderült, az idén meghirdetett 2,4 milliárdos állami támogatásra a szigorú feltételek miatt alig volt jelentkező, az ehhez társított 16 milliárdos MFB-hitelkeretre pedig összesen néhány tucat jelentkező akadt.) A panellakásokra illetve a cégek energiahatékonyságára más pályázatok élnek.

Az uniós anyag leszögezi: a tagállamok immáron célul tűzték ki maguk elé azt is, hogy 2020-ig 20 százalékkal növelik az energiahatékonyságukat. (Az EU-ban ugyanis felméréseik szerint ekkora az energiapazarlás.)

Kérdésünkre Felsmann Balázs megerősítette: Magyarország vállalja ugyan a 9 illetve a 20 százalékos energiahatékonyság-növelést, de csak a bruttó hazai termék (GDP) jelenlegi szintje mellett. Vagyis ez a szám a gazdasági fejlődés arányában csökkenni fog. Arról az általunk megkérdezett szakértők vitatkoznak, hogy az unió ezt a módszert vajon jóváhagyja-e. A szakállamtitkár szerint az ország enélkül nem tudná teljesíteni a vállalásokat, mert az adott esetben “végtelen mértékű” kormányzati illetve egyéb pénzügyi támogatást igényelne.

Nagy kérdés, mit is értünk energiatakarékosság, -hatékonyság, illetve annak növelése alatt. Úgy tudjuk, erre az új koncepciók sem adnak majd teljes körű választ. Hisz nem csupán a helyiségek energiatakarékosságáról van szó – igaz, ennek állami támogatása is kevés, szétaprózott, bonyolultsága folytán pedig a tömegek számára felhasználhatatlan. De kérdés az is, hogy az energiatermelők, avagy például a járművek hatékonysága mennyiben hozható egy nevezőre, illetve mi számít “energiahatékonysági”, netán környezetvédelmi, avagy egyszerűen anyagilag megtérülő beruházásnak. És hogy ez ne legyen elég, a szakértők az energiahatékonyság-mérés módszertanán is vitatkoznak: felmérése válogatja, Magyarország több kategóriányira, avagy “csupán” néhány tíz százalékkal marad-e el egyes uniós tagállamok értékétől. Ráadásul az egy főre eső fogyasztás nálunk így is alacsonyabb, mint a fejlettebb országokban, és sokszor kedvezőbb egyes újonnan csatlakozott tagállamokénál. A honi szakértők szerint az az uniós statisztika is félrevezető, hogy 2005-ben Magyarországon nőtt volna az egyik legnagyobb mértékben az energiafogyasztás: pechünkre ugyanis a módszertan miatt az alacsonyabb hatékonysággal elégethető, ám állítólagos környezetvédelmi szempontokból mégis előnyben részesített erőművi fatüzelés terjedése ilyen “látszólagos” számot eredményezett, miközben az energiafogyasztás ténylegesen nem emelkedett. (M. I.)

A “jogsértők”

Belgium

Észtország

Franciaország

Görögország

Magyarország

Lettország

Luxemburg

Málta

Portugália

Szlovákia

Szlovénia

Svédország

Forrás: Európai Bizottság