Elöljáróban érdemes tisztázni, hogy helyi érdekek feltárása, megjelenítése és képviselete nélkül beszélhetünk-e országos érdekről. Szerintem nincs önmagában lévő országos érdek, még akkor sem, ha - ahogy azt Révész Sándor javasolja - az Ország Házában csak olyanok ülnek, "akik minden egyéb érdek fölött az ország érdekét mérlegelik". Az országos érdek a nagyon sokszínű helyi (települési, kistérségi, megyei és regionális) és ágazati, szakmapolitikai érdekek ütközéséből, elegyéből kristályosodik ki. Amennyiben nem így "teremtődik" meg az országos érdek, akkor valaki "megteremti" azt, de ki dönti el, hogy mi az országos érdek? Parlamentáris demokráciákban maga a parlament, vitákkal és egyeztetésekkel terhelt sajátos eljárásában, melyben a kormány álláspontjának többnyire meghatározó szerepe van. Amennyiben a helyi érdekek markáns képviselete az Országgyűlésben, nyilvánosan jelenik meg, semmi baj nincs, még akkor sem, ha egy-egy kérdésben az önkormányzati érdekek hangsúlyosabbá válnak (bár válnának), mint az állami (központi hatalmi) érdekek.

Az önkormányzati vezetők parlamenti szerepvállalása 1994-től ciklusról ciklusra valóban nőtt. A választópolgárok az esetek túlnyomó többségében a polgármesteri tisztségre pályázó országgyűlési képviselővel szemben nem országosan ismert helyi jelölt vagy jelöltek közül választhattak, vagyis a választáskor azt is mérlegelhették a választók, hogy a parlamenti képviselő képes lesz-e betölteni a kettős funkciót. A legutóbbi választáskor a kettős funkcióra törekvő jelöltek háromnegyedénél a sokat hivatkozott istenadta nép nem látta akadályát a "funkcióhalmozásnak".

Csupán formai szempontból a kettős képviselet ügyét megítélni nem lehet. Ugyanis a kettős funkciót betöltő országgyűlési képviselők esetében az tapasztalható, hogy tevékenységük többnyire jótékonyan hatott a törvényhozásra, mivel gyakorlati és életszerű szempontokat jelenítenek meg, és az önkormányzatok vezetése során megtanulták a kompromisszumos döntés jelentőségét és fontosságát. (Az együttműködés és párbeszéd szükségességét jó lenne, ha megtanulnák az ország érdekét mindenek felett hangsúlyozó országos, hivatásos politikusok is.)

Természetesen egyet lehet érteni azzal a miniszterelnöki törekvéssel, amely a kijárás rendszerét vissza kívánja szorítani, viszont ezt elsődlegesen nem e "személyi összeférhetetlenség" megszüntetésével lehet megteremteni, hanem a döntéshozatali eljárás nyilvánosságával, átláthatóvá tételével és a pályázati eljárásban való szereplők összeférhetetlenségének korrekt szabályozásával.

Amennyiben a kormány kormányzati szereppel csak olyan személyeket bízna meg, akik felelősek a kormánynak, és tevékenységük számon kérhető, abban az esetben a mai szerepzavaros állapot jelentősen tisztulna.

Nem kell ahhoz semmilyen törvényt módosítani vagy alkotni, hogy a területfejlesztés intézményrendszerében a miniszter képviselője ne lehessen polgármester vagy országgyűlési képviselő, vagy egyszerűen nem kell országgyűlési képviselőt kormánybiztosnak vagy megbízottnak kinevezni. Ehhez csak arra van szükség, hogy a miniszterek ne helyi (párt)politikusokat bízzanak meg a tárca képviseletével, hanem köztisztviselőket, akik valóban a minisztérium szakmai programját és nem párt- vagy lokális szempontokat érvényesítenek. A hivatkozott írásban Horn Gábor vallomása is arról szól, hogy a kormányzati döntést uralta el a rosszul értelmezett helyi pártpolitika.

A helyi és országos választott képviselői szerepek szétválasztása helyett az összekuszálódott egyéb szerepek kibogozását kellene elvégezni, melyben a kormányzat mindenféle népszavazási felhatalmazás nélkül is bátran dönthet.

Dr. Zongor Gábor,

a TÖOSZ főtitkára

Attól tartok, nem megyünk sokra azzal a közhellyel, hogy a különböző szintű érdekek összefüggenek egymással. Két eset lehetséges. Vagy helyi, regionális, ágazati, szakmai érdekekről sem lehet külön beszélni, vagy országos érdekekről is lehet. Az országos érdek nem pusztán a részérdekek összege, hanem más minőség. Mint ahogy a főváros érdeke sem jön ki a kerületek érdekeinek öszszeadásából. A demokrácia annál érettebb és hatékonyabb, minél differenciáltabban és arányosabban jelennek meg benne a különböző szintű érdekek. A polgármesterek, önkormányzati vezetők tömeges jelenléte az Országházban fölborítja az arányokat az országos érdekek rovására, és ez hosszabb távon egyetlen településnek, régiónak és polgármesternek sem jó.