És akkor most ez az anyag nyilván a háromszázegyedik.

Anélkül, teszem hozzá gyorsan, hogy bármiféle előremutatót/konkrétumot vázolhatnánk a nagy népnemzeti problémahalmaz megoldása végett, hogy tudniillik akkor most hány kajakarany lesz a pekingi olimpián, közelebbről, a célszemélyek civakodása mennyire hathat ki a kínai regattán várható eredményekre (lásd még: a sportág újfent "esernyőt tart-e" a magyar olimpiai mozgalom fölé). Jelentem, okosabbak most sem lehetünk, legföljebb azt konstatálhatjuk, hogy marketing- és PR-szempontból a kajak kifutotta magát. Amíg anno arról "kellett" szólniuk az újságoknak, hogy Kádár János Oslóba utazott, a küldöttséggel tartott (sok név következett), és a küldöttséget a Ferihegyen búcsúztatta (megint sok név plusz négyhasábos kép az integető emberekről), addig mára az a protokoll, hogy Janics Natasa szerdán Tatára utazik, ahová elkíséri edzője, menedzsere, sporttársa, klubigazgatója (stb.), és ahol fogadja őt a szövetségi elnök, kapitány, alelnök, főtitkár és edző (stb.), s feltehetően a portás is a szebbik öltönyét veszi fel. Azt nyilván nem teheti meg magát valamire tartó orgánum, hogy nem foglalkozik a témával - a hír szent -, csak hát ez a szint már lassan a Claudia-show szintje. Akármennyire is lényeges kérdésnek indult a Janics-ügy hét hónapja, mára a "fájdalmas hírt kell közölnöm: nem vehetsz részt a Nagy fogyás című műsorban, mert gyomorgyűrűd van" tartalmú kereskedelmimédia-topsztorik színvonalára hajaz, miközben alighanem okkal vetődik föl a kérdés: tessék mondani, miért nem lehetett ezt ennyi idő alatt megoldani?

Túl a szövetség tanácstalanságán - noha valóban speciális a helyzet, megdöbbentő ez a tétovaság -, ugyancsak szembeötlő a következetlenség: Janics Natasa már nem az első ultimátumot kapta (kapott már a tavasszal is), Fábiánné Rozsnyói Katalin pedig szép lassan egész munkásságának hitelességét ássa alá önnön kezével, amikor visszatérés-időpontok kijelölése közben a kemény edző kategóriájából átlényegíti magát a - verbálisan legalábbis - megengedő tréner csoportjába. Ennek a purparlénak valamilyen következménye biztosan lesz, az nem múlik el nyomtalanul testből és lélekből; még akkor sem, ha Janics és olimpiai bajnok páros társa, Kovács Katalin esetleg újra egy hajóba ül, és a tréningeket, mondjuk, Kati néni férje, a duót jól ismerő Fábián László irányítja majd, kvázi köztes megoldásként.

Csöndben jelzem, hogy így, az évad végén már készülget a világ- és Európa-bajnok Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor kettős, miként a Norvégiából végre hazatelepített sikeredző, Bakó Zoltán sem azért ült be a dunai motorcsónakba, hogy a Vereckei Ákos, Horváth Gábor, Storcz Botond fémjelezte ötkarikás különítmény a továbbiakban túraedzéssel múlassa az időt.

És akkor mondanám, hogy feszülten várjuk a szerdát. De az a helyzet, hogy nem.