Az Európai Kardiológiai Társaság szeptember elején tartott bécsi kongresszusán Curt Diehm, a Karlsbad-Langenstein Klinika professzora egy 2001-ben kezdődött, öt évig tartó tanulmányról számolt be, amelynek során Németország-szerte 6880 embert vizsgáltak meg, éspedig az egyszerűen kivitelezhető alsó végtagi Doppler-(ultrahangos) vizsgálattal.

E vizsgálat során a bokán mért vérnyomást hasonlítjuk össze a felső végtagon mért vérnyomással. Minthogy az alsó végtagban fekvő helyzetben is magasabb a nyomás, a "boka/kar" index (a két érték hányadosa) egészségeseken "1" vagy valamivel több, tehát "1" alatt értékarányos súlyosságú érszűkületről van szó.

A Diehm professzor által vezetett felmérés során a vizsgálatot minden, orvosánál jelentkező emberen elvégezték, tekintet nélkül arra, volt-e érszűkületes panasza, vagy nem. Arra kerestek választ, milyen gyakori az alsó végtag betegsége, és azt, hogy ez milyen későbbi következményekkel jár.

Az érszűkületet a verőér falának elmeszesedése okozza. Már régóta tudjuk, hogy a meszesedés nemcsak azon a szerven (érszakaszon) roncsolja az érfalat, amit elsődlegesen fölfedezünk, hanem az érrendszer más részein is. Esetünkben, ha a szűkületet az alsó végtagon észleljük, ez nem(csak) a végtag vérellátási zavarát (esetleg következményes üszkösödését) jelenti, hanem egyszersmind a koszorúerek, agyi erek, hasi és veseartériák megbetegedését is. Ezeket ilyenkor gondosan keresni kell. A német tanulmány minden eddigit meghaladó, hatalmas létszámon bizonyította a láb érszűkületének jelentőségét ebből a szempontból is.

A betegek átlagos életkora 72,5 év volt, 42 százalékuk férfi, 58 százalékuk nő. A vizsgáltak 46 százaléka volt dohányos, 74 százaléka magas vérnyomásos. Cukorbaj 24 százalékban, magas vérzsír 52 százalékban fordult elő. (E kockázati tényezők hajlamosítanak érelmeszesedésre).

A boka/kar hányados az összes vizsgált egyén 18 százalékában mutatott kóros értéket, ezek döntő többségének semmiféle panasza nem volt! Öt év követési idő alatt a panaszos betegek 24, a panaszmentes betegek 19 százaléka halt meg. Ezzel szemben mindössze kilenc százalék volt a halálozás azok körében, ahol a boka/kar hányados nem mutatott eltérést, azaz nem volt érszűkületük.

Diehm professzor kiemelte, végtagi érelmeszesedés a 65 év fölötti lakosságban minden ötödik emberen igazolható. Hangsúlyozta továbbá, hogy az említett vizsgálati módszer egyszerű, könnyen kivitelezhető. (Magyarországon ráadásul a legtöbb rendelőben megtalálható a vizsgálathoz való készülék.)

A professzor előadásával egy időben jelent meg a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság, továbbá a Magyar Belgyógyász Társaság angiológiai bizottságának itthoni felhívása, amelyben a családorvosoktól kérnek segítséget az alsó végtagi érszűkület felfedéséhez, és szorgalmazzák a széles körű felvilágosítást. Magyarországon az 50 éven felüliek körében egymillió ember lehet érintett. (Tudnivaló, érszűkületre nemcsak a megállásra kényszerítő fájdalom utal. A járási fáradság, a "nehéz láb" figyelmeztető tünet).

Idejekorán végzett vizsgálattal az évi 7000 (elképesztően sok) hazai végtag-amputáció egy része bizonyosan elkerülhető volna, nem szólva a betegséghez társuló, koszorúér (szívinfarktus) és agyiér- (stroke) betegségről. E súlyos betegségek miatt az alsó végtagi érszűkületben szenvedők tíz évvel rövidebb ideig élnek, mint egészséges társaik.

Doppleres vizsgálattal nézik a vérkeringés csökkenését a diabéteszes lábban