Magyar gyökeret ereszt az osztrák borász
A tulajdonos, a 28 éves Franz Reinhard Weninger elégedetten szemléli, ahogy alkalmazottai a szép termést a óvatosan válogatják a futószalag mellett.
Az Ausztriában ismert szőlősdinasztia fiatal tagjának élete máris bővelkedik eseményekben. Miután elvégezte a Bécs melletti klosterneuburgi borászati akadémiát, és letudta egyéves katonai szolgálatát, világgá ment: elméleti és gyakorlati ismereteit előbb Olaszországban, majd Kaliforniában, végül Ausztráliában gyarapította. Édesapja ugyanis kilátásba helyezte a magyarországi birtokvásárlást, és fia borászat iránti valódi vonzalmát tapasztalva be is váltotta ígéretét: az előző osztrák tulajdonostól megvásárolt egy Balf melletti szőlőbirtokot. (Hazánk a papát sem hagyta hidegen: Villányban közösen állít elő bort az ismert termelővel, Gere Attilával.)
Nos, Franz belevetette magát a munkába: 2000-től fokozatosan átvette a balfi gazdaság irányítását, mégpedig olyan sikeresen, hogy a Borbarát szaklap 2006-ban neki juttatta a 7. helyet a legnépszerűbb magyarországi bortermelők listáján.
A fiatalember valóban él-hal szakmájáért, és azt is következetesen képviseli, hogy nem a mennyiségi, hanem a minőségi termelés jelent igazi távlatokat a magyar bor számára. S hogy az általuk előállított ital valóban bio minőségű legyen, a legminimálisabb vegyi kezelést alkalmazzák. Ezt 2006-tól hivatalosan is ellenőrzik, és eddig nem találtak kifogásolnivalót.
Elindulunk megszemlélni a pincét. Annak, aki homályos, hordókkal teli föld alatti labirintusra számít, csalódnia kell. A balfi Fő utcáról is jól látható "borgyár" modern, elegáns, üvegbeton épület. A hordókat Franciaországból szerzik be, a pincekörülményeket, a hőmérsékletet a domboldalhoz támaszkodó betonfal biztosítja. A tavalyi termést már itt préselték, érlelték és palackozták - százezer üvegbe került a nedű, nagyobbrészt kékfrankos, mellette cabernet, merlot és pinot noir egészíti ki a pincészet kínálatát. Kisebb mennyiségben fehérbort is készítenek, Franz hosszú távú terveiben szerepel a furmint felélesztése ezen a borvidéken.
A hordók között egy termetes amfora hívja fel magára a figyelmet. És joggal, mert a története valóban nem mindennapi. Megismerve a nyugati és a keleti, az északi és a déli félteke szőlészeti hagyományait, Franzban megszületett a nagy elhatározás: felkeresi Grúziát is, ahol a történelmi adatok szerint a legrégebben foglalkoznak borkészítéssel. Menyasszonyával és egy baráti párral autóba ültek, s Törökországon át sikeresen eljutottak a kaukázusi egykori szovjet köztársaságba.
Jó nemzetközi kapcsolatainak hála, az utat sikerült előre megszervezni, számos gazdaságot látogattak meg a Fekete-tengertől az azeri határig. Itt mutatták be nekik az amforás borkészítés titkát: az óriás agyagedényeket nyakig a talajba mélyesztik, a stabil hő- és nedvességfeltételek közepette a belerakott szőlőfürtök saját súlyuk alatt kipréselődnek, levük tavaszra borrá nemesedik. A módszer bevezetésével Balfon várnak még, a szupermodern technika, a csillogó-villogó tartályok között kissé anakronisztikusan is fest a Magyarországon rendelésre elkészített agyagedény, ám a fantáziát azért nem hagyja nyugton.
Franz Weninger a birtok működtetésének egyáltalán nem könnyű feladatával mindeddig sikeresen megbirkózott, munkáját összesen tíz állandó alkalmazott segíti, az irodai dolgozóktól a traktorvezetőkön át a szőlőmunkásokig. Pincemestere Gyöngyösön tökéletesíti tudását, emellett már Kaliforniában és Új-Zélandon is bővíthette ismereteit. Szüret idején legfeljebb egy-két alkalmi szedőt állítanak még be a sorba, s számíthat a nála gyakorló főiskolásokra is, akik most éppen Németországból és Ausztráliából érkeztek a Fertő tó mellé.
A bor mellett az idén új termékkel is jelentkezett a Weninger-pincészet. A nyári munkák idején a fiatal szőlőtőkéken megritkítják a fürtöket, így biztosítva a lábon maradtak jobb fejlődését. A gazdaságokban a levágott zöld szőlőt többnyire a földön hagyják. Ők ezt összegyűjtötték és - elsőként Magyarországon - olyan ételízesítő levet állítottak elő belőle, amely főleg francia nyelvterületen ismert, ott Verjus-nek (ejtsd: verzsü) hívják, saláták, hal- és húsételek zamatát fokozza.
Bár Franz Weninger belátható időn belül nem kíván a jelenlegi 500 hektoliter bornál többet előállítani évente, és az eladási arányokkal is elégedett - 40 százalék megy exportra, főleg Németországba, Ausztriába és Svájcba -, terveit Magyarországi életéhez igazítja
Balf közigazgatásilag Sopron része, a helyi vezetőkkel is jók a kapcsolatai, s nem lát okot arra, hogy jelenleg Grazban tanuló menyasszonyával ne itt találják meg a boldogságot.
