Az eljárás beszüntetése fejében a francia Suez kezében lévő Distrigaz vállalta, hogy beszerzéseinek 70 százalékára a jövőben legfeljebb egyéves szerződést köt. Ezen túlmenően a gázszolgáltatókra két, az ipari fogyasztókra pedig öt év a felső határ. Neelie Kroes versenypolitikai biztos felhívta a figyelmet, hogy más energetikai társaságok is tehetnek hasonló vállalásokat, elkerülvén a hasonló eljárást. Szóvivője, Jonathan Todd hozzátette, ez vonatkozik a gáz- és villamosenergia-ipari cégekre egyaránt.

A brit gazdasági napilap a hasonló helyzetben lévő cégek között csak a francia Electricité de France-t (EdF) és a - szintén Suez-kézben lévő - belga Electrabelt említi. Ám Magyarország is megszólítva érezheti magát: az EU ugyanis a honi áram-nagykereskedelem jó részét képviselő Magyar Villamos Művek (MVM) kapcsán hasonló eljárást helyezett kilátásba. Az állami tulajdonú MVM kormányzati nyomásra igyekszik is újratárgyalni a feltételeket az erőművekkel, de eddig "csak" a saját tulajdonában lévő Paksi Atomerőművel és a Mátrai Erőművel jutott elvi egyezségre (igaz, e kettő biztosítja jelenlegi árambeszerzéseinek háromnegyedét). Az ötéves futamidejűre tervezett, új szerződések csak Brüsszel jóváhagyásával lépnének életbe. S hogy milyen kicsi a világ, a tárgyalásokban érintett az EdF tulajdonában lévő Budapesti Erőmű, illetve a Suez-Electrabel hazai termelő bázisa, a Dunamenti Erőmű is. (Utóbbival ráadásul állítólag a haladás üteme "zéró".) Az FT-nek is rejtélyesen fogalmazó Jonathan Todd az üggyel kapcsolatos kérdéseinkre nem kívánt válaszolni.