A csövet teletöltötték virágfölddel, az oldalába lyukakat vágtak, és élénk színű, nagy virágú árvácskát ültettek beléjük. Az így keletkezett virágos oszlop tetején egy fiatal, még egészen karcsú díszkáposzta trónol. El tudom képzelni, miket írnának erről a hivatott esztéták - de a cégér hatékonyan működik. Tucatjával viszik az emberek a cserepes krizantémot, az árvácskát, a hangát, no és a díszkáposztát. Való igaz, közeledik mindenszentek, a tápkockás virágok jó része a temetőkbe költözik. De nem mindegyik. Az is igaz, hogy mostanra ígérték az első fagyos hétvégét - ezek a növények pedig jól tűrik a fagyot.

Hol van megírva, hogy télen nem nyílhatnak a szabadban virágok? Ifjúkoromban még zöldséget, gyümölcsöt is csak akkor ettünk, ha errefelé éppen érett. Amikor először utazhattam Londonba, nem azon lepődtem meg a legjobban, hogy a piacon hegyekben áll a banán, hanem azon, hogy májusban is árulnak dinnyét. Itthon akkor elképzelhetetlennek, a természet rendjével ellenkezőnek tűnt, hogy márciusban szőlőt, októberben uborkát lássunk. A piacon ma már egész évben uborkaszezon van.

Tán ezért fogy mind több az árvácskából, a hangából meg a díszkáposztából is. Az árvácskát eddig is ismertük - de inkább a halottakhoz, mint az élőkhöz kapcsoltuk. A hangáról angol regényekben olvastam - a globalizáció vagy az európai integráció szele fújta el Dorozsmáig. A díszkáposzta pedig nem is virág - de szép színei, változatos levélformái vannak. A nemesítők keze nyomán egyre több és színesebb változata jelenik meg. A díszkáposztára még nem tette rá a kezét a politikai szimbólumipar, mint a szegfűre vagy a tulipánra. Díszkáposztát rakni az előkertbe nem jelent semmiféle értékválasztást. Díszkáposztát ültetni nem is státuszszimbólum. Nem nagyon számít az anyagi helyzet. A palánta viszonylag olcsó, a növény igénytelen. Divat, de nem intézményesült: még nem osztanak A régió legdíszkáposztásabb városa címet - nem várja el senkitől semmilyen elöljáróság, hogy a polgárok ezzel díszítsék a házukat. Jó magunknak kellemes környezetet teremteni; azok közé tartozni, akikben él ilyen igény - de jó, ha ezt látja is mindenki, aki elmegy a ház előtt.

Nem létszükséglet ez, a puszta túléléshez - ne legyen az életünk veszélyben, legyen mit enni, ne fázzon az ember - nincs szükség téli virágokra; valahogyan mégis hozzátartozik az élet teljességéhez. Sőt, ahhoz, hogy ez a teljesség is változzék - egyre teljesebb legyen a mentalitás átalakulásával vagy a technikai civilizáció előrehaladásával. Minden megosztottságunk, sokféle frusztráltságunk dacára léteznek az életünkben ilyen békeidőbeli, látszólagos jelentéktelenségükben is fontos dolgok.

A téli virágzás kultusza spontán terjed. Addig jó, amíg módunkban áll ilyesmivel foglalkozni, ha akarunk - de nem mondhatja senki, hogy a jövő téltől kötelező lesz.