- Amikor bevittem a fordítást a kiadónak, többen is kérdezték tőlem, nem Harry Potter-utánzatról van-e szó – emlékezett vissza az elmúlt évtizedekben számtalan magyar művet oroszra átültető Voronkina. Joanne Kathleen Rowling munkája azonban nem ihlethette meg Békés Pált: a varázslóiskolából diplomával kikerült Fitzhuber Dongó története 1982-ben született, míg a kissé feledékeny kis varázslónál talpraesettebb Harry másfél évtizeddel később. Igaz, a varázslóiskola alapötlete többekben is felmerülhetett, ám aki Pottert neve alapján Fazekasnak szeretné érezni, annak jó érv lehet, hogy Békés könyvének alapötlete eljutott Londonba is, miután a Kétbalkezes varázslót megjelentető Móra kiadó a szinopszist elküldte több kiadóknak, többek között a Harry Pottert megjelentető Bloomsburynek is. Visszajelzés nem érkezett.

Rowling a Harry Potter első sikerei után egy interjúban állítólag elismerte, hogy az alapötletet a kiadótól kapta. Ettől függetlenül Békés Pál és Tatjana Voronkina sem tagadja, hogy az ötlet egymástól függetlenül is megszülethetett. A magyar szerző a tizenkét éve elhunyt Michael Ende példáját hozza fel: a Momo és a nagy sikerű Végtelen történet német szerzőjének utolsó, 1994-es kötete a Varázslóiskola és más történetek címet viseli.

- A fontos inkább az, hogy a Harry Potter valóban népszerűsítette az olvasást – véli Békés, aki a 2005-ös magyarországi Nagy Könyv akció szervezője is egyben. Az, hogy Ende vagy Rowling műve fut be nagyobb karriert, már inkább reklám kérdése. Oroszországban péntek éjféltől kapható a Harry Potter-sorozat utolsó kötete oroszul, amely rekordmennyiségben, 1,8 millió példányban jelent meg.