A környékre nehezen lehet ráismerni. Az NDK-időkben elhagyatott Prenzlauer Berg ma Berlin egyik legdinamikusabban fejlődő és legfelkapottabb kerülete, a korábbi munkásnegyed felújított házaiba fiatal családok, értelmiségiek, művészek költöznek. Sok turista is jár erre, de ők is csak a szertartások, koncertek és kulturális rendezvények idején juthatnak be az egyre gyarapodó németországi zsidó közösség legnagyobb imaházába. A rykestrassei zsinagógát ugyanakkor egyfajta tesztterületnek is tekintik. A berlini zsidó közösség vezetői kíváncsiak arra, hogy a környék lakossága miként fogadja az eredetileg az 1900-as évek elején épült zsinagógát, amelyet az utca felől egy vörös téglás épület szinte teljesen eltakar. A belső udvarból terebélyesedő épületet tulajdonképpen e rejtettsége védte meg attól, hogy a nácik 1938. novemberi pogroméjszakája során teljesen elpusztuljon. A lakóházak közelsége miatt a tűzoltókat ugyanis sürgősen kivezényelték a lángok megfékezésére. 1940-ben a náci uralom betiltotta a zsidó istentiszteleteket, majd 1944-ben a kerületi önkormányzat egy nevetséges összegért "megvásárolta" az ingatlant, amelyet hol katonai raktárként, hol istállóként használtak.

A viszonylag ép, de romos épület az NDK-időkben zsinagógaként működött. A náci rémuralom előtt 173 ezer zsidó élt Berlinben, a háború után alig ötezren maradtak. Közülük kevesen jártak ide imádkozni. Néha felbukkant egy-két prominens személyiség, így Stefan Heym és Wolf Biermann, akik valamennyire kötődtek zsidó gyökereikhez. 2007-ben viszont már 12 ezer főt számlál a berlini zsidó közösség, s a főleg Kelet-Európából érkeznek új bevándorlók.

Míg a rykestrassei zsinagóga felújítására a berlini önkormányzat és a Lottó Alapítvány ötmillió eurót költött, 8,2 millió euróba került az a gigantikus üvegburkolat, amely a Berlini Zsidómúzeum belső udvarára borul. A lombsátornak is nevezett átlátszó csodát a világhírű építész, a lengyel születésű amerikai Daniel Libeskind tervezte, a pénz döntő részben adományokból jött össze. A Lindenstrasse-i múzeum belső udvarát lefedő, az ottani helyszűke gondokat egy csapásra megoldó "üvegpalotáját" a sukkah ihlette, a hívők a sukkah alatt ünneplik meg a zsidók kivonulását Egyiptomból. A kritikusok szerint Libeskindnek az egymásba fonódó, fehér fémoszlopok által tartott üvegburával igazi mesterművet alkotott: modern, XXI. századi burokkal védte meg a barokk stílusú múzeumot.

Ismét teljes pompájában látható az épület