A püspök szerint "a tanuló szociális helyzetéből és fejlettségéből eredő hátrányának ellensúlyozása céljából szervezendő képességkibontakoztató felkészítés - ha az valóban egyéni, személyre szabott foglalkozás - nem történhet a többi tanulóval egy közösségben, azonos osztályban, csoportban." A fejlesztés megfelelő módja nem feltétlenül az integráció. Ennek erőltetése - vélekedett az egyháza álláspontját képviselő püspök - "két irányban is negatívan hat: a fejlesztendő gyermek képességeit és tanulási kudarcait, fejlődési és pszichikai hátrányait csak növelni és elmélyíteni fogja, ugyanakkor gátló tényezőként fog hatni a szellemileg-lelkileg egészséges tanulók képességeinek kibontakoztatására, fejlődésére. Az esélyegyenlőség és az emberiesség nevében tiltakozunk az erőszakos integráció megvalósítása és annak későbbi, visszafordíthatatlan hatásai ellen!"

A nem elhanyagolható különbség az, hogy - ellentétben Tatai-Tóth Andrással - Veres András még utalást sem tett a diákok származására. A másik különbség: Magyar Bálint akkori oktatási miniszter azzal vágott vissza, hogy a püspöki kar nincs tisztában az esélyegyenlőség korszerű európai eszméivel, a modern pedagógia módszereivel és eredményeivel. Hiller István, a mostani miniszter viszont egyelőre hallgat.