Az ENSZ keretében működő Meteorológiai Világszervezet és a világszervezet Környezetvédelmi Programja 1988-ban hozta létre a Kormányközi Éghajlat-változási Panelt (IPCC), hogy nyomon kövessék a globális tendenciákat, illetve felismerjék a kiváltó okokat. A testület, mint neve is mutatja, elsősorban a kormányok közötti egyeztetést szolgálja, munkájában hagyományosan keverednek a tudományos és a politikai motívumok. Az Egyesült Államok és néhány más fejlett ország az utóbbi években igyekezett tompítani az IPCC dokumentumainak hangnemét, ám azokból így is kiérződött a tudományos világ aggodalma: a globális felmelegedés a Föld története során példátlan sebességű, egyértelműen az emberi tevékenységre vezethető vissza, és kurta évtizedeken belül katasztrofális hatásokkal jár majd.

Az IPCC nem végez saját kutatásokat, hanem a világ tekintélyes tudományos folyóirataiban publikált, a szokásos vitákon és bírálatokon átesett tanulmányokra támaszkodik, azok eredményeit összegzi. Elnöke az indiai Rajendra Pachauri, akinek elődjét, a brit származású amerikai Robert Watsont 2002-ben a Bush-kormányzat és a mögötte álló ipari lobbi nyomására váltották le. Akkor úgy vélték, a diplomatikus Pachauri kezelhetőbb lesz, de tévedtek, a vegetariánus indiai nem kevésbé hatékonyan képviselte a tudományos világ döntő többségének konszenzusos álláspontját.

A panel eddig négy átfogó jelentést publikált, 1990-ben, 1995-ben, 2001-ben és 2007-ben. Ezek egyre markánsabban fogalmazták meg a fenyegető válság veszélyét. A legutóbbi dokumentum több forgatókönyvet is felvázol. Ezek közül az egyik a globalizáció folytatódása és a gazdasági szempontok dominanciája esetén 2100-ra 1.4-6.4 Celsius fokos átlaghőmérséklet-emelkedéssel számol, ami a környezetvédelem prioritása esetén 1.1-2.9 Celsiusra lenne csökkenthető. Ha a regionális fejlesztés kerül előtérbe, akkor a főleg gazdasági szempontok érvényesülése esetén 2.0-5.4, a környezetvédelem prioritása mellett 1.4-3.8 Celsius lenne az emelkedés. Az ütem lassítása kulcsfontosságú a teljes élővilág és az emberiség alkalmazkodása szempontjából.Az IPCC negyedik jelentését megelőző hatéves munkában 130 ország kormányzati szakértői és tanácskozási joggal nem kormányzati szervezetek képviselői vettek részt. Több mint 2500-an szűrték a nemzetközi szakirodalmat, a jelentésbe 450 fő- és 850 társszerző munkáiból kerültek be részletek. A politikai döntéshozók számára készült ajánlásokon 113 kormány képviseletében 620 tudós dolgozott. A szervezet szóvivője szerint meglepte őket a norvég Nobel-bizottság elismerése. Pachauri Új Delhiben annak a reményének adott hangot, hogy ez még inkább előtérbe hozza majd a felmelegedés témáját. – Valójában az egész tudományos közösség hozzájárult az IPCC munkájához, ők az igazi nyertesek – mondta a szervezet elnöke.