A résztvevők ezzel együtt hasznosnak ítélték a fél év múlva folytatni kívánt „kettő plusz kettes” tárgyalási formációt.

Oroszország továbbra is ellenzi a Cseh- és Lengyelországba tervezett amerikai rakétavédelmi rendszer telepítését, amely Moszkva szerint nem annyira Irán, mint inkább Oroszország ellen irányul.

– A potenciális fenyegetés semlegesítésére lépéseket kell tennünk – jelentette ki Lavrov, arra kérve az amerikai felet, hogy egyelőre fagyasszák be a közép-európai programot, és határozzák meg a fenyegetés közös kritériumait.

Az orosz külügyminiszter így lényegében megismételte Vlagyimir Putyin kijelentését, amelyet az orosz elnök a tárgyalások előtt Rice-szal és Gatesszel tartott találkozóján tett.

Washington továbbra is hajlandó megvizsgálni az orosz javaslatot, amely szerint az azerbajdzsáni Gabala radarállomást közösen működtetnék, ám ezt csak az Iránnal szembeni biztonsági intézkedések egyik elemének tekinti, amely nem váltja ki a közép-európai telepítési terveket.

Az iráni fenyegetés elleni lépéseken túl Moszkva és Washington magát a fenyegetést is eltérően ítéli meg: az orosz fél szerint nincs egyértelmű bizonyíték rá, hogy Teherán atomprogramjának katonai céljai volnának, az Egyesült Államok azonban bizonyos ebben.

Egyetértettek azonban abban, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának további lépéseit a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség és az EU külpolitikai felelőse, Javier Solana novemberi jelentésétől teszi függővé.

Moszkva ellenzi az Irán elleni szankciókat is, valamint Bernard Kouchner francia külügyminiszter legutóbbi kijelentését, miszerint háborúra kell készülni, ha Irán nem teszi átláthatóvá atomprogramját. Végső soron azonban az érdekek közösek, hiszen Moszkva is ellenzi, hogy a már urándúsításra is képes közel keleti ország valóban atomfegyverre tegyen szert.

Moszkva felvetette a közép- és rövid-hatótávolságú rakéták korlátozásáról 1987-ben a Szovjetunió és az Egyesült Államok által aláírt szerződés kiterjesztését más országokra. (Irán, Pakisztán, India és Észak-Korea azóta már szert tett ilyen rakétákra.) Putyin elhíresült februári müncheni beszédében még az egyezményből való kilépésről beszélt. Igaz, elemzők szerint a kiterjesztési javaslat valójában ezt készíti elő.

Nincs egyetértés a hagyományos fegyveres erők európai állomásoztatásáról szóló 1990-es szerződés felülvizsgálatában sem. Moszkva szerint a Szovjetunió széthullása és a NATO bővítése előtt aláírt szerződés – és a fegyverek mennyiségét meghatározó zónahatárok akkori kialakítása – elavult, így szükséges az 1999-ben elfogadott módosítások nyugati ratifikálása.

A NATO tagjai azonban erre csak akkor hajlandók, ha Moszkva kivonja – a békefenntartókon kívüli – erőit Grúziából és Moldova dnyeszteren túli területeiről.

Moszkvai tudósítónktól