Így - tette hozzá - számos területen, például az egészségügyben, az infrastruktúrában, az oktatásban párhuzamos rendszerek működnének. Egyértelmű azonban, hogy ha Koszovó kikiáltaná a függetlenségét, az Szerbia számára nyílt fenyegetés lenne. Belgrád ennek ellenére nem helyez kilátásba intervenciót, a cél Koszovó demilitarizálása. A miniszter szerint nem jók az esélyek a megegyezésre december 10-ig, mert - mint mondta - itt átfogó egyezmény megkötésére lenne szükség, amihez hosszadalmas és mélyreható tárgyalások szükségesek. Ljubisa Szamardzsics felrója, hogy magáról Koszovó státusáról eddig gyakorlatilag nem volt lehetőség tárgyalni.

A kontaktcsoport nyugati tagjainak azt veti a szemére, hogy tolerálták, sőt támogatták a koszovói albánok álláspontját, s ezzel szinte pártolták elszakadási törekvésüket. Az Egyesült Államok viszont nem ösztönzi őket a tárgyalásra. Félő - véli -, hogy látszattárgyalások következnek. Olyanok, amilyennek a szerb fél az Ahtisaari által vezetett tárgyalásokat tartja. A legutóbbi New York-i albán javaslatokat - vagyis hogy majdan a két független állam kössön barátsági szerződést - Szamardzsics már csak formális okok miatt sem tartja elfogadhatónak: Szerbia nem foglalkozik semmiféle, a státust követő spekulációkkal. Belgrád számára nem elfogadható Koszovó - sem Szerbia - kettéosztása. A Balkán etnikai problémái megoldására a végtelenségig lehetne folytatni ezeket a kettéosztásokat. Lehet erről vitatkozni, ez nem tiltható meg, de Szerbia álláspontja egyértelmű.

Koszovói albánok történelmi képpel