Az összefogás nem ökonyomor
Nálunk többnyire fellegjárónak nézik azt, aki az önszerveződés és a természettel való harmónia gondolatával kacérkodik. Pedig valós alternatíva híján a kisközösségek összefogása olyan eszköz lehet, amely valamelyest ellensúlyozza az ökológiai válságot, egyúttal segít a társadalom számos problémáján.
Sajnos, Magyarországon nincs hagyománya a lokális összefogásnak, az elszigetelt ökofalu-hálózat csak egy apró lépésnek tekinthető efelé. Lapunk tudomása szerint itthon az egyetlen kistáj-jellegű kezdeményezés a Galgafarm Első Magyar Organikus Mezőgazdasági Szövetkezet. Ez a galgahévízi ökofaluhoz tartozik, de tágabban véve része az 56 ezer lakost tömörítő Galga menti kistérségi összefogásnak.
- Nem arra lettünk szocializálva, hogy szövetkezzünk a szomszédokkal - mondja Varga Géza, a Galgafarm egyik alapítója. - Mifelénk a mutyizás, az ügyeskedés dívik, alapvetően bizalmatlanok vagyok. Egy öko-közösségben le kell mondani a nyers önérdekről, nincsenek külön utak, például nem lehet adót csalni.
A kistáj-szövetkezetek lényege, hogy nem kolhoz módjára, állami vezérlettel szerveződnek, hanem helyi vállalkozók hozzák létre őket, önkéntesen, a közvetlen szükségleteikre figyelve. Ennek feltétele, hogy a termelők letérnek az egyéni gazdagodás útjáról, és a kölcsönös segítségnyújtás jegyében szövetkeznek.
Az 5-30 ezer lakosú kis tájak termelőinek összefogására az USA-tól Dél-Afrikáig számos példa akad. Az unión belül Németországban és Olaszországban is kiterjedt szövetkezeti hálózatot találunk.
A világ legismertebb helyi szövetkezete a spanyolországi Mondragónban van, amelyet a baszk ellenállás részeként önerőből hoztak létre a helyi lakosok. Ez a szövetkezet kitűnően szemlélteti, hogy a lokális öszszefogás nem "ökonyomort" jelent, hanem egy hatékony és szociálisan érzékeny struktúrát hozhat létre. Mondragón városában gyakorlatilag ismeretlen a munkanélküliség, mára saját nyugdíjrendszere és négyezer fős egyeteme is van. A Mondragón Szövetkezeti Csoport jelenleg Spanyolország hetedik legnagyobb vállalata, itt készül a nálunk is jól ismert Fagor mosógép.
A kistáj-szövetkezetek gyakran helyi pénzrendszert (LETS) is alkamaznak. Az első ilyen helyi pénzt a kanadai Calgary városában hozta létre munkanélküliek egy csoportja, az 1970-es években. A közösségi pénz megkönnyítette, hogy áruikat egymás között közvetlenül cseréljék ki, így tisztes megélhetésük lehetett. A Calgary Dollars ma már egy egész városnegyed fizetőeszköze.
A "zöld pénz" nem kamatozó tőke, hanem csak egy könyvelési tétel, amely kizárólag az eladott áru értékére vonatkozik. A helyi pénzeknél nem létezik adósság, aki a saját termékénél nagyobb értékben vásárol, később önkéntes munkával tartozik a közösségnek. A legjelentősebb helyi pénzrendszer Argentínában jött létre mintegy huszonöt éve. A barterszövetkezetek hálózata 2000 körül már annyira nagy volt, hogy az ország kereskedelmi forgalmának majdnem felét zöld pénzben bonyolították. Sokak szerint ennek köszönhető, hogy az ezredforduló táján Argentína gazdasága nem dőlt össze a pénzügyi válságtól.
- Szemben az előítéletekkel - folytatja Varga Géza - állítom, hogy egy önkéntes szövetkezet sokkal gazdaságosabb, mint a nagyüzem. Biogazdálkodást folytatunk, és amennyire csak lehet, önellátásra törekszünk. Nálunk 8-10 hektárra jut egy munkahely, míg a szomszédos nagyüzemben tízszer ennyi földterületenként dolgozik egy munkás. Tervbe vettük, hogy helyi pénzt is bevezetünk, ez nagyjából két év múlva történhet meg.
Az alternatív közgazdászok szerint a kistáj-szövetkezetek már csak azért is gazdaságosabbak, mert a termelők egymás közti cseréje jelentős részben kizárja azt a kamat és infláció okozta veszteséget, amelyet a piacon vett áruk vétele okozna. A helyi értékesítés megkíméli őket a szállítás költségeitől és csökken a közúti forgalom is, így a levegő tisztább marad.
Mivel e szövetkezetekben nem cél a hozamok maximalizálása, képesek arra, hogy a vegyszerezést mérsékelve (vagy kizárva) gazdálkodjanak.
Fellengzősen hangzik, de a szorosabb közösségi lét megkíméli a szövetkezet tagjait a státuszfogyasztástól is, például nem törekszenek arra, hogy drága autót, vagy házimozi-rendszert vásároljanak. Ez egyfajta kibuc-szemlélet, de mindenképpen környezetbarát. A hazai helyzet pedig jelenleg egyiknek sem kedvez igazán.
