Nem kényelmes a bútorpiac
A bútorpiacon tavaly még nem volt érzékelhető a kormányzati megszorítások hatása, a forgalom növekedési üteme nem torpant meg, az idén azonban már más a helyzet. A hazai bútorgyártó cégek 2006-ban öszszességében 134,7 milliárd forint teljesítményt értek el, 13,6 százalékkal jobbat, mint egy évvel korábban - derül ki a Magyar Bútor- és Faipari Szövetség (MBSZ) és a Nyugat-magyarországi Egyetem faipari karának tanulmányából. Ezzel a szektor a nemzeti össztermék 0,5 százalékát adja. A belföldi értékesítés pedig csaknem 15 százalékkal, 69,9 milliárd forintra bővült, akárcsak az import, amely 108 milliárd forintot ért el.
Az idei első fél év adatai azonban már nem ennyire veretesek. A növekedés ugyan megmaradt, ám üteme mérséklődött: a gyártás 4,2 százalékkal kúszott följebb, a belföldi forgalom pedig még ezt sem tudta produkálni - a 0,4 százalékos bővülést inkább stagnálásnak lehet nevezni. Az export viszont bővült, közel nyolc százalékkal.
A forgalom, mint minden évben főként nyáron pangott - mondta Miklós Zsolt, a közel tízmilliárdos forgalmával az ország legnagyobb bútorgyárának nevezhető Kanizsa Trend (KT) Kft. ügyvezető igazgatója. Igaz, a cégnél így is növekedést mutatnak az első fél év adatai. Ennél borúlátóbbak a Kikánál: Juhász Attila ügyvezető igazgató szerint a megszorításokból fakadó keresletvisszaesés már bő egy éve, azaz 2006 második felében is érezhető volt.
Ezzel együtt a hazai bútorgyártásban alapvető problémák vannak. Az üzemek jelentős része régen elavult termelési modellt követ: nem a piaci igényekre, hanem a gyártás feltételeinek megteremtésére koncentrálnak, majd az így elkészült darabokkal próbálnak teret nyerni. Holott mára még a kisebb nyugat-európai gyártók is régen túlléptek ezen a modellen. A bútorgyártást három egységre bontották, s éppen az elkészítés került a sor végére - magyarázza Elek Márton, az elsősorban bútorokat tervező Gepetto Designstúdió vezetője. Ez nem jelenti azt, hogy a minőség nem lenne fontos számukra - tette hozzá. A főszerep azonban a marketingé, a tervezésé, és csak ez után kerül képbe a gyártás.
Az említett hármas bontás (tervezés marketing, gyártás) a Kanizsa Trendnél is létezik - mondta Miklós Zsolt. Öt külföldi tervezőt foglalkoztatnak, s bár szoros kommunikációban egymással, de külön működik a márkaépítés és a gyártás. Ennek köszönhető például, hogy a gyár Andante márkájának hazai ismertségét mára az IKEA szintjére tornázták fel. Hozzátette: évente 40-50 modellt fejlesztenek, ám ebből csupán 15-20-at igazol vissza a piac, ennyi marad a kínálatban.
A szektor az - elsősorban a kisebb gyártóknál tapasztalható - elavult módszerek ellenére mind ez idáig markáns növekedést produkált - a tanulmány szerint nem csak azért, mert sokan szeretnék megújítani lakásukat, hanem azért is, mert a vevők döntő többsége szerint a hazai bútorkínálat jó vagy nagyon jó. A Toscana bútorcsaládot gyártó vállalkozás vezetője, Balázs Gábor például azt mondta: jelenleg éppen kapacitásproblémákkal küzdenek. Ráadásul tapasztalataik szerint a bútorvásárlók körében - az első csalódások után - egyre nagyobb a minőségi termékek iránti igény. Bár ez a piac is árérzékeny, ezekre a bútorokra a pénztárcák jobban kinyílnak.
A tanulmány mindazonáltal rámutat: a hazai bútorpiacon jóval kisebb a márkák szerepe, mint más termékek esetében. A megkérdezett emberek majd harmada nem is tudott felidézni bútormárkát, a fővárosban pedig 44 százalékuk nem említett márkát. Vagyis egyértelműen kiderült: a leendő vásárló számára sok esetben a forgalmazó neve jelenti a márkát. Ennek tükrében nem meglepő, hogy az országban a legismertebb név az IKEA, Nyugat-Magyarországon azonban már a Kanizsa Bútor Kft. Andante márkája. Ebben a tekintetben a KIKA sem panaszkodhat, de ismertsége messze elmarad a másik két társaságétól. A vásárlók zöme lényegében ezt a három nevet ismeri.
Másként néz ki mindez "alulnézetből", a nagy bútorforgalmazó vállalatok beszállítói körében. Egy neve mellőzését kérő társaságnál elmondták: korábban szállítottak egy nagyobb cégnek, azonban idővel olyan elvárásaik voltak, amelyeket az adott árak és a magyar bérek mellett képtelenek voltak kigazdálkodni.
A beszállítói kapcsolatokat firtató kérdésünkre az Ikea-nál elmondták: partneri hálózatuk kiépítésekor valóban az ajánlott árszint az egyik legfontosabb szempont, amit a környező országokban működő cégek áraival is összemérnek. "Amennyiben valaki árban meg tudja verni a világot, lesz ideje arra, hogy felkészüljön és a többi követelménynek is megfeleljen" - tették hozzá. Ám ha egy gyártó "körön belülre" kerül, nem csak a hazai áruházakba szállíthat, hanem termékei a világ szinte összes IKEA áruházában megjelennek. A partneri viszony pedig addig él, amíg képes a bútorforgalmazóval "együtt növekedni és a versenyképes árszintet tartani." Most öt magyar beszállítóval vannak közvetlen kapcsolatban, ám a kört bővíteni szeretnék.
Hasonló helyzet a Kikánál is: a magyar beszállítóknak ugyanazokat a feltételeket kell teljesíteniük, mint bárki másnak - az árakra és a minőségre ez egyaránt vonatkozik. Nos, a cég szerint viszonylag kevés ilyen üzem létezik ma Magyarországon.
Az évek óta bővülő kereslet a bútoriparban érdekelt cégek számában is megmutatkozik: míg 2001-ben 4071 ilyen profilú céget tartottak nyilván, tavaly már majdnem 4600-at. E mellett az ágazatban foglalkoztatottak száma is bővült valamelyest, tavaly év végén valamivel több mint 17,6 ezren voltak.
