Persze vegyük komolyan a népszavazást. Legalább annyira, mint az ultit. Blöffölni szabad, csalni nem. De ha már játszunk, szevasz, nép! Tegezlek, mert a barátod vagyok, ráadásul te tartasz el, és valljuk be: mint politikai osztály, pláne elit, semmire nem mennék nélküled. Az a baj, hogy hiába vagyok a képviselőd, az úgynevezett képviseleti demokrácia ma minálunk oda jutott, hogy a politika előtt két út áll. Vagy bírósághoz fordul, vagy a néphez.

De a legjobb - mind a kettőhöz egyszerre. A Fidesz néppel buktatná a kormányfőt, a miniszterelnök a néppel bírná jobb belátásra az ellenzéket. Ámbár: mi van, ha sikerül lejáratni az igazságszolgáltatást, ahogyan már tragikomédia vált a népszavazás amúgy normális intézményéből?

Sok demokráciában megtörténik, hogy a politika tehetetlenségében bíróságra vagy népszavazásra utalja azt a kérdést, amelyet a maga módszereivel nem tud eldönteni. Képviseleti demokráciában az ilyesmi vagy valóban rendkívüli horderejű, politika "fölötti" ügy, vagy pedig pótcselekvés. Nem érdemes Svájccal példálózni, ott "mindenről" a nép dönt, a politikusok csak rövid határidőre szerződtetett köztisztviselők. Persze ott is előfordul, hogy kisebb-nagyobb manipuláció áldozata a referendum intézménye, de nem úgy, mint most idehaza: folytatólagosan elkövetve.

Általában a nép négyévente csak arról dönt, kire bízza a főbb döntéseket. A kormánytöbbségnek döntenie kell, az ellenzéknek fogcsikorgatva bírálnia, néhol alternatívát nyújtva és azért küzdve, hogy cserélődjenek majd a szerepek.

Hát tényleg cserélődnek. Nyelvészek és újságírók tesznek fel népszavazási kérdéseket, hogy a kormánypárt és az ellenzék azonos tartalmú és ellentétes értelmű kérdéseit kiegészítsék azonos értelmű, de ellentétes tartalmú kérdésekkel. Ahogyan tegnap a karikatúristánk látta: egy jövő évi, kora nyári napon a nép minden felnőtt tagja kap egy rolni papírt, de nem a legeldugottabb helyen használja fel, hanem kigöngyölíti. Végigsilabizálja a népszavazási totót. S próbál pártszimpátiától függően "helyesen" ikszelni, de egyáltalán nem biztos, hogy sikerül neki. Sok-sok érvénytelen szelvény születik majd, ám ha mégis érvényes lesz az eredmény, akkor alul, felül vagy át kell írni kemény és fontos jogszabályokat, amelyeknek - ha hiszik, ha nem - messze ható és komoly következményeik vannak. Hiszen eredetileg éppen azért bíztuk eldöntésüket választott politikusokra.

De közben kiderült, hogy mégiscsak a nép ért a legjobban a költségvetési, a szociális, a tanügyi dolgokhoz, általában a közügyekhez. Ha már így van, tényleg kevés egy képviselőház. Voltaképpen annyi kamarájú Országgyűlés kellene, ahányan vagyunk. Persze ez sem jó ötlet, hiszen ahány dolgunk, annyi külön szerepünk. Orvosként is lehetünk betegek, vevőként is eladók, egyetemistaként is idősek - jelenleg átlagban hat-hét évig koptatják a felsőoktatás "padjait", hiszen nincs szebb a diákéletnél. Legyen hát mindenkinek annyi szavazati joga, amennyit csak akar.

És legyen népe is hozzá.