Stratégiai protekcionizmus
„A Szovjetunió összeomlása és a piacgazdaság után sokan úgy vélték, hogy a történelem véget ért. Mások hozzátették, hogy a globalizációs folyamatok elkerülhetetlenek és megállíthatatlanok. A nemzetállamok korának végét, és vele a nemzeti érdek és a protekcionizmus hanyatlását jósolták. Valóra váltak-e a jóslatok? Tényleg a múlté-e a protekcionizmus?” – teszi fel a kérdést Mustafa Kutlay, a Turkish Weekly című angol nyelvű török magazin publicistája.
A Metazin is beszámolt a ’Szelektív Globalizációs Szindrómáról’. Az Egyesült Arab Emirátusok állami tulajdonában lévő Dubai World Ports megvásárolt egy brit céget, és vele hat amerikai kikötő üzemeltetési jogát. Bush elnök hiába próbálta meggyőzni a képviselőket és a szenátorokat, hogy nem jár nemzetbiztonsági kockázattal, ha az üzemeltetési jog arab kézbe kerül. Még saját pártját sem sikerült maga mellé állítania. A republikánus és a demokrata honatyák összefogtak, és elsöprő többséggel elutasították az üzlet jóváhagyását, mert biztonsági és stratégiai szempontból aggályosnak találták.
A gazdasági patriotizmus Európában is reneszánszát éli. London is határozott fellépést helyezett kilátásba, amikor elterjedt a hír, hogy a Gazprom meg akarja szerezni az egyik legnagyobb angol gázszolgáltatót. Nemrég Lakshmi Mittal indiai acélmágnás vételi ajánlatot tett az Arcelor részvényeire. A luxemburgi és a francia miniszterelnök közös nyilatkozatban emelt szót az acélipari óriásvállalat eladása ellen.
Ráadásul az EU-tagállamok nem csak az Unión kívülről érkező befektetőket nem látják szívesen a stratégiai üzletágakban, hanem más tagországok felvásárlásait is igyekeznek megakadályozni. Villepin volt francia kormányfő új törvénnyel akarta elejét venni annak, hogy a francia stratégiai üzletágak külföldi kézbe kerülhessenek. „Franciaország érdekét az európai érdekek elé helyező” kormánya azt is megakadályozta, hogy az olasz Enel megvásárolja a Gaz de France-ot. Ez módfelett fölbosszantotta Romano Prodit, aki még a tavaly áprilisi olasz választások előtt azzal fenyegetőzött, hogy győzelme esetén megakadályozza a francia cégek olaszországi tulajdonszerzését. A spanyol kormány azt próbálja megakadályozni, hogy a német E.ON megvásárolja a spanyol energiaszolgáltatót, az Endesát. Nemrég pedig a párizsi versenyhatóság akadályozta meg a Sacyr spanyol ingatlanfejlesztő részvénytársaság franciaországi tulajdonszerzését.
A protekcionizmus szelleme nem csak a nyugaton kísért. Szeptember közepén az orosz Duma egy a nemzeti érdek védelmében beterjesztett törvényjavaslatot tárgyalt. A jogszabály korlátozná a külföldiek tulajdonszerzését a stratégiai üzletágakban. Nem mintha a külföldi befektetők nagyon tolonganának az orosz cégekért, főleg miután Putyin visszaállamosította az olajvállalatokat. Ahogy az egyik orosz bank vezérigazgatója fogalmazott, a törvénytervezet végső soron nem változtat semmin: „Külföldieknek eddig sem volt tanácsos orosz stratégiai cégekbe fektetni.” (A dolog külön pikantériája, hogy a törvénytervezet megvitatásával párhuzamosan orosz lobbisták a szabadpiac szabályaira hivatkozva akarják rávenni az EU képviselőit a Gazprom és egyéb orosz energiacégek európai tulajdonszerzését korlátozó törvénytervezetek elvetésére.)
Egyre többen aggodalmukat fejezik ki amiatt is, hogy a nemzeti bankok az elmúlt években a nagyobb nyereség reményében a tartalékokból előszeretettel vásárolnak részvényeket vagy külföldi vállalatokat is. E célból nemzetivagyon-alapokat (sovereign wealth fund) hoznak létre, és ezeken keresztül külföldi értékpapírokat és vállalatokat vesznek. Így elvileg az is előfordulhat, hogy egy ország cégeinek akár jelentős részét a kínai vagy az orosz állam vásárolja fel. Ekkor pedig a nyugati cégek a pekingi és moszkvai vezetés irányítása alá kerülhetnek. A stratégiai üzletágak külföldi érdekcsoportok kezébe kerülését megakadályozandó, vezető uniós politikusok nemrég nemzetivagyon-alapok korlátozására tettek javaslatot. Joaquín Almunia, az Unió pénzügyi biztosa elismerte, hogy az európai érdekek védelmében szükség van a külföldi befektetők korlátozására. Egy brit miniszter még világosabban fogalmazott: „Nem akarjuk, hogy a stratégiai ágazatok a Kínai Népköztársaság leányvállalatai legyenek.”
„A világgazdaságban lezajló fejleményeket elnézve arra a következtetésre jutunk, hogy a globalizáció győzelmét hirdetők naivnak bizonyultak. A globalizáció új feszültségeket teremt a szabadpiac és a társadalom között. A protekcionizmus világszerte egyre terjed. A globalizációt gondosan kell szabályozni, különben felülkerekedik a protekcionizmus” – vonja le a következtetést Kutlay.
De azt már nem árulja el, hogy kinek állna módjában, és hogyan lehetne a tőke globális áramlását úgy szabályozni, hogy ne a protekcionizmus diadalmaskodjon a szabadpiac felett.
