Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár emberemlékezet óta nem állt olyan jól anyagilag, mint most: immár 48 milliárd forintnyi megtakarítást mutathat fel ebben az évben, szemben a korábbiakban megszokott több százmilliárd forintos hiánnyal. Mindez azonban egy kicsit sem teszi elégedettebbekké az ágazatban dolgozókat: a kötelező kamarai tagság megszüntetése után felértékelődött orvosszakszervezetbe tömegesen lépnek be a doktorok. És nem azért, mert egyelőre a kormány nem döntött arról, hogy az egészségpénztár nyereségét teljes egészében visszaosztják-e az ágazatnak. Ennél nagyobb a tét ugyanis.

Egyelőre tizennégyezren választották a számukra új érdekképviseleti formát, ami azt tekintve, hogy a harmincezer orvos harmada vállalkozó, tehát csak húszezren léphettek be, lassan "telt házat" jelent. Ez különösen figyelemreméltó egy olyan időszakban, amelyre egyébként a szakszervezetek létszám- és befolyás-vesztése a jellemző. Mindez jelzi, amit Gyenes Géza, az orvoskamara elnöke is érzékel: az egészségügyben rendkívüli folyamatok zajlanak.

Ezek jegyében történhetett meg, hogy az év elején számítottnál jóval kevesebb pénzt költöttek az emberek gyógyszerre - a 300 forintos dobozdíj megtette a hatását -, miközben a gyártóknak több mint 18 milliárd forintot kellett befizetniük. Nagy valószínűséggel a vizitdíj bevezetésének hatására csökkent mintegy tíz százalékkal - a nálunk egyébként különösen magas - orvos-beteg találkozások száma. A változások hatására tehát nemcsak a kassza szerezte viszsza az egyensúlyát, hanem korábban kezelhetetlennek hitt folyamatok változtak meg. Csakhogy éppen ezek hatására jelentős az elégedetlenség az orvostársadalomban. E körből bocsátottak el meglehetősen sok embert, az ő adminisztrációjuk nőtt, ők érzik úgy, hogy például a gyógyszertámogatás rendjének változásával jelentősen csökkent az autonómiájuk. Ráadásul félelmeik szerint ez a folyamat korántsem ért véget. Az egészségbiztosítás részleges magántulajdonba adásával is új helyzetbe kerülnek: külső felügyeletet kapnak.

Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a szakszervezeti mozgalomban szinte fordulatot produkáltak. Az egyik pillanatról a másikra tizennégyezressé vált tagság, úgy tudjuk, a Liga Szakszervezetekhez csatlakozik. A Gaskó István által vezetett, harcosnak tartott csoportba lépett át nemrég a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége is a maga csaknem harmincezres tagságával. Ezzel lassan meg is indul valamiféle kiválasztódás. Az ugyanis évek óta egyértelmű, hogy az immár alig hétszázezres szakszervezeti tagság nem tudja hatékonyan kifejezni az akaratát hat különböző konföderációban.

Gyenes Géza