Hadszíntérkutatás turistáknak
- Hogy miért pont Zámoly története érdekel? Véletlenek sora hozta így. Egy székesfehérvári hadszíntérkutató barátom mutatta meg nekem öt évvel ezelőtt ezt a vidéket, ami első látásra lenyűgözött. Aztán rájöttem, hogy kevés olyan település van Magyarországon, amelyik annyit szenvedett volna a második világháborúban, mint ez a Fejér megyei falu. Hiszek benne, hogy ami engem megfogott és ide láncolt, azt mások számára is érdekessé tudom tenni - mondja Weimper Zoltán.
A most 33 éves híradástechnikus egy olyan idegenforgalmi vállalkozást igyekszik beindítani, ami alapvetően a had-színtérkutatásra épül.
A csataterek feltárásával idehaza elsősorban a Magyar Hadtudományi Társaság csata- és hadszíntérkutató szakosztálya foglalkozik. Bár külföldön a csatahelyszínek kutatására leginkább a "katonai hadirégészet" kifejezést használják, idehaza kerülik az archeológiával való azonosítást. Az első magyar hivatalos csatatérkutatást Mohácson ugyan még régészek vezették, manapság viszont a különböző katonai repülőgépek, tankok, hajók roncsainak, az egykori laktanyák, erődök, repterek romjainak, valamint a kiemelkedő csaták helyszíneinek a kutatásával elsősorban katonák és amatőr történészek foglalkoznak.
Mindez nem jelenti azt, hogy a hadszíntérkutatók ne végeznének komoly szakmai munkát.
- Semmi közünk azokhoz a detektorokkal felszerelt fémkereső csapatokhoz, amelyek fegyverek, lőszerek és fémhul-ladékok után kutatnak az egykori csatatereken - mondja Weimper Zoltán. - A hadszíntérkutató szakosztály tagjai az általuk választott témában részletes kutatási tervvel rendelkeznek, és a legfőbb céljuk, hogy kibővítsék, elmélyítsék az adott történelmi eseményről addig rendelkezésre álló ismereteket. Ami a gyakorlatban nem csak a csatatér feltárását, hanem a levéltári gyűjtőmunkát, a történeti források megismerését, valamint a túlélőkkel készített interjúkat is magában foglalja.
Zámoly és környéke a második világháború idején csaknem két hónapig volt hadműveleti terület, a falu 1944 decembere és 1945 márciusa között felváltva tizenhétszer került a német, illetve a szovjet hadsereg kezére, miközben a teljes lakosságot kitelepítették. A front elvonultával több ezer halottat, 300 kilőtt páncélost és harminc repülőroncsot találtak a környéken.
Az elmúlt évek kutatómunkájának eredményeiből Weimper Zoltán eddig már kétszer rendezett időszaki kiállítást Zámolyon. A jelenleg 2100 lakosú falu második világháborús szenvedéseit megörökítő legutóbbi tárlatot 1500-an nézték meg. A kiállításon a korabeli dokumentumok, fényképek, térképek mellett bemutatták azokat a fegyvereket, lőszereket, lőszerhüvelyeket, sisakokat, a tábori élet kellékeit, amelyeket Weimper Zoltán és segítői találtak a Zámoly környéki egykori hadszíntéren.
- Az elmúlt időszakban a szakosztály tagjaival évente kétszer tartottunk egyhetes terepkutatást - mondja Weimper Zoltán. - Az egyik ilyen alkalommal jutott az eszembe, hogy a csatatérkutatásra idegenforgalmi szolgáltatást is lehetne építeni. A hadszíntéren folyó feltárásra persze nem lehet turistákat bevinni, hiszen azokat külön engedély alapján csak a szakosztály tagjai végezhetik, ráadásul minden alkalommal tűzszerész is jön velünk, az egykori lövészárkokban ugyanis bármikor találhatunk fel nem robbant lőszereket, gránátokat. A látogatók a szorosan vett csatatérkutatásnak csak az eredményeivel találkoznának egy állandó kiállítás keretében, ugyanakkor a feltárás módszereit, a keresés izgalmát bárki saját maga is megtapasztalhatná a Zámoly környéki egykori majorságok kutatásakor.
A világháborús csatában számos olyan Zámoly melletti majorság vált romhalmazzá, amelyet később már nem állítottak helyre. Weimper Zoltán tervei szerint a turisták aktívan részt vehetnek majd ezeknek a cselédségi épületeknek - a Gyula-, a Borbála- és a Mária-majornak - a feltárásában, megtisztításában.
- Már készül a zámolyi önkormányzattal közös pályázatunk, amit Tapintható történelem címen nyújtunk majd be egy komplex turisztikai projekt kialakítására - mondja a hadszíntérkutató. - Ebben szerepel a helyi hadszíntérkutatás eredményeit feldolgozó állandó hadtörténeti kiállítás létrehozása, egy új közösségi ház kialakítása a kétszáz éves, felújításra szoruló zámolyi magtár épületében, valamint új turisztikai szolgáltatásként a kalandtúraként is felfogható majorságkutatás megszervezése.
Weimper Zoltán nem kis kockázatot vállalt a terve megvalósításáért.
- Eddig már több millió forintot öltem az előkészületekbe, de hasznom csak akkor lesz a dologból, ha tényleg jönnek majd a turisták - mondja Weimper Zoltán. - Igazából nem félek. Biztos vagyok abban, hogy az emberek kíváncsiak a hadszíntérkutatásra.
